Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Hol van a reformáció egyházainak bátorsága? És a tied?

2017. március 03. - KötőSzó

Bátorságból fakadt a világban való józan és boldog lét megélése annak tudatában, hogy a meglepetésekkel teli Isten országa közöttünk van.

Szöveg: Kodácsy Tamás

courage.jpg

 Valami, mi össze van szedve,
valami tételes eszme,
nem ártana Magyarországnak.

(Cseh Tamás – Bereményi Géza)

Ötszáz évvel ezelőtt Luther Mártonnak volt bátorsága kérdezni. Tételeket állított fel, vitára hívott, s levelet írt. Nem akart új egyházat, nem akart új dogmákat, és nem nyilatkoztatott ki. A 95 tétel szófelhőjében az összekötő „és” a leghangsúlyosabb, nem az ellentétes „de”, az „inkább” vagy a „hanem”.

Azért lett ebből reformáció, mert a tételek a kor legszorítóbb társadalmi szorongását, a kárhozat miatti szorongást feszegették hitelesen, önkritikusan és makacsul.

Ki lehet-e törni az eredménytelen üresjáratokból? Vállalható-e az a szégyen, amit magamnak sem merek bevallani? Ha nem sikerült e világban jónak lennem, akkor a másvilágon kapok-e új esélyt?

A bűnbocsánattal kecsegtető búcsúcédulák vásárlásával ettől a szorongástól lehetett volna megmenekülni, ám a nemlét fenyegetését nem lehet megszelídíteni, megvásárolni vagy eltüntetni. Amikor Luther nemet mondott a búcsúcédulákra, akkor a legnagyobb veszélynek nem a bevételre számítók megharagítása, az egyház tekintélyének lerombolása, vagy egy új közösség megalapítása számított. Sokkal inkább az, hogy kérdéseivel saját létét tette kockára, önmaga üdvösségét. Ehhez a hit bátorságára volt szüksége, ami meghaladta a kísértéstől, a kételkedéstől, és a kárhozattól való félelmeit. S meghaladta azokat a kortárs eszközöket is, amelyekkel akkor válaszolni próbáltak ezekre a kérdésekre. Honnan vette ezt a bátorságot és hol van ma ez a bátorság?

Bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy kimondjunk dolgokat, hogy lépéseket tegyünk meg vagy maradjunk, hogy szembe nézzünk valamivel, egész egyszerűen ahhoz, hogy minden nyilvánvaló szorongás ellenére létezzünk.

A reformátorok személyes létbátorsága nem csupán egy emberi vonás, hanem egy olyan megalkuvás nélküli őszinte szembenézés volt, amely az egyház közösségének bátorságává alakult.

Ebből a bátorságból fakadt a reformáció, amely képes volt rákérdezni tabukra, évezredes hagyományokra, és értelmet adott a kiüresedett szavaknak.

Ebből a bátorságból fakadt a Biblia kíváncsian kérdező újraolvasásának lendülete, amelyben engedtük, hogy a Szentlélek megszólítson és megmozdítson.

Ebből a bátorságból fakadtak a „solák”, amelyek kizárólagosságukkal nem csak tisztítottak, hanem engedtek kirajzolódni egy új teológiát.

Ebből a bátorságból fakadt a tudomány és a hit valódi párbeszéde, annak minden kockázatával és sikerével együtt.

Ebből a bátorságból fakadt a protestáns történetkritikai módszer, amely a saját Szentírásunkat tette tudományos vizsgálat tárgyává, s ez jelenik meg minden olyan társadalmi kérdés firtatásában, amelyben saját magunk hiányosságai is napvilágra kerülhetnek.

Ebből a bátorságból fakadt a világban való józan és boldog lét megélése annak tudatában, hogy a meglepetésekkel teli Isten országa közöttünk van.

A protestáns világigenlés úgy mond igent létünkre és világunkra, hogy ez az igenlés magában fogalja a lét végességét. Úgy él az ember, hogy tudatában van a halálnak. Úgy hisz, hogy tudja, mi a kételkedés. Úgy értelmez, hogy tudja, vannak megérthetetlen dolgok.

Van-e ma olyan protestáns bátorság, amely rá tud kérdezni az evangélium hirdetésére, minden jogos szekuláris kritika tükrében?

Van-e ma olyan protestáns bátorság, amellyel egyházként szabadon levegőt tudunk venni, minden kényszertől, lekötelezettségtől és kötelező udvariasságtól mentesen?

Van-e ma olyan protestáns bátorság, amely minden halálos külső idegen fenyegetés mellett képes valódi keresztyén magatartásra?

Hol van a Te protestáns bátorságod?

kodacsy.jpg95 tétel szófelhője kereszt alakban (készítette Kodácsy Tamás)

„A protestáns bizalom bátorságának középpontjában az a bátorság áll, hogy elfogadjuk az elfogadtatást, a bűn tudatának ellenére. Ez a bátorság az isteni megbocsátás személyes, teljes és közvetlen bizonyosságában gyökerezik. Az emberi létbátorság valamennyi formájában, még az újkollektivizmusban is megtalálható a megbocsátásban való hit. Ám nincs még egy olyan értelmezése az emberi létezésnek, amelyben ez a hit annyira erőteljes volna, mint az igazi protestantizmusban. És nincs még egy olyan történelmi mozgalom, melyben ennyire egyformán mély és egyformán paradox volna. A lutheri formula, miszerint „az igazság nélkül való ember megigazult” (ti. Az isteni megbocsátás szemszögéből), vagy modernebb kifejezéssel: »az elfogadhatatlan ember elfogadtatott«, igen erőteljesen fejezi ki a bűn és a kárhoztatás miatti szorongás legyőzését.” (Paul Tillich, Létbátorság, 170., ford. Szabó István)

A szerzőről 

Kodácsy Tamás (1975) - református lelkész.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr6712307667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Beata Gombkoto 2017.03.04. 11:00:15

Az Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezetben, mi a bátorsággal indítottuk a 2017-et.
Első reformátorképzőnek nevezett alkalmunk mottója ez volt:
"- Légy őszinte. És gyávaságból soha ne mondj olyat, ami nem belőled fakad.
- Úgy! És megmondanád a vén Emíliának, hogy szörnyen áll neki, ha magát kelleti, és egy kiló festéket a ráncaira rárak?
- Meg hát. " (Moliére)

Maga a közösségi alkalom pedig szintén a bátorságra épül, hétről hétre különböző kihívásokkal.
Nincs szabadság benne? Tényleg? Érezhetjük, amikor az egyházakra gondolunk. Nincs bátorság benne? Ez is felmerülhet velük kapcsolatban. Elavult, régi retorikája és teológiája van? Bizonyíték erre is van épp elég. De mi van, ha mi most pont az ellenkezőjét szeretnénk bebizonyítani, és ehhez minden lehetőség és feltétel adott. Van ilyen? Szeretnénk, hogy legyen! Méghozzá a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezetben! Ebben a közösségben mindenki szabad kezet kap arra, hogy reformátor legyen. Az egyetemista korosztály sokszor lázadó, bátor és kritikus véleményére, elképzeléseire és vállalkozó szellemére vagyunk kíváncsiak. Egyszerű lelkeket keresünk, amelyekben olyan kreatív tűz ég, amelyet nem érdemes eloltani. Nem is áll szándékunkban. Sőt, konkrét megújulási szándékok gyakorlati megvalósulását szeretnénk látni hétről hétre, 2017-ben, a reformáció 500. évfordulójának évében. Hiszen a Szabadítónk már eljött, a Lélek tüze velünk van, a Reformátort pedig Isten éltesse bennünk az 500. évfordulóján!

:-)