Abortusz és politika: egy háttéralku hatása és története

2017. január 26. - KötőSzó

Befolyásos egyházi elöljárók az Egyesült Államokban a 70-es években rendszeren találkoztak a republikánus párt vezetőivel, akiket csak egy dolog érdekelt: hogyan lehet a tárgyalópartnereik gyülekezeteit alkotó milliós tömegeket a párt számára szavazóként mozgósítani. Ehhez kellett találni egy témát is, aminek az egyházi közbeszéd középpontjába emelésével elfogadhatatlanná lehetett tenni a demokrata pártot a keresztény szavazók számára. Hogyan lett egy addig marginális teológiai témából a kampányszlogen, amellyel ma is választásokat lehet nyerni? Cikkünk ezt a folyamatot járja körül egy olyan ember beszámolójának köszönhetően, aki maga is részt vett ezeken a találkozókon.

Forrás: patheos.com |Szöveg: Földessy Árpádabortion_protest_sides-620x412.jpg

A kísértés, hogy az egyházi vezetők gyülekezetükre gyakorolt befolyásukat világi vezetőknek engedjék át világi javakért cserébe, feltételezhetően olyan idős, mint az egyház maga. Múltunk, jelenünk számos olyan példát kínál, amikor elöljáróként vagy egyszerű keresztényként gyengének bizonyultunk ellene. Ez a cikk ezek közül egyet kíván bemutatni, mely ebben a témában kiemelkedően érdekes lehet, jól dokumentáltsága, illetve máig tartó hatása miatt.

A jó dokumentáltság egyszerű okból fakad. Szemben a számos példával, amikor az érintettek minden eszközzel titkolóznak, és kikérik maguknak a vádakat, ebben az ügyben az érintett, és aki beszámol a nagyhatású megállapodásról – vagy ahogyan ő nevezi: összeesküvésről –ugyanaz az ember. Frank Schaeffer más befolyásos amerikai keresztény vezetőkkel, republikánus párt tisztviselőkkel és volt amerikai elnökökkel való egyeztetéseiről, és az ott kötött alkukról mesél első kézből, egy 2014-es cikkében.

Schaeffer neve ismerős lehet a 20. századi amerikai kereszténység történetét ismerők számára. Frank apja, Francis, evangéliumi presbiteriánus pásztor, a L'Abri közösség megalapítója Billy Graham után valószínűleg a legbefolyásosabb vezetője volt az amerikai evangéliumi protestáns mozgalomnak.

Frank szerint ő maga, az apja, és egy sor más befolyásos egyházi elöljáró a 70-es években rendszeren találkozott a republikánus párt vezetőivel, köztük Ford, Reagan, és idősebb Bush elnökökkel.

A párt vezetőit ezeken a találkozókon egy dolog érdekelte: Hogyan lehet a tárgyalópartnereik gyülekezeteit alkotó milliós tömegeket a párt számára szavazóként mozgósítani. Cserébe a gyülekezetvezetők a politikába való beleszólást kértek: az idealistábbja Krisztus tanításainak, a cinikusabbja pedig saját hatalmi vágyainak remélve így érvényt szerezni.

De az összeesküvés szót Schaeffer nem erre használja. Hanem arra, ahogyan az alkut követően a mozgósítás történt;teljesen más kommunikáltak a gyülekezetek felé, mint amiről zárt ajtók mögött szó volt. Kellett találni egy témát, aminek az egyházi közbeszéd középpontjába emelésével elfogadhatatlanná lehetett tenni a demokrata pártot a keresztény szavazók számára. Ezt a témát az abortusz kérdésében találták meg.Ha az abortuszról, mint Istentől elfordult emberek által szervezett tömeges gyerekgyilkosságról lehet beszélni, akkor az azt támogató politikai pártok egy kalapba kerülnek a szovjet kommunista párttal, vagy a német nemzetiszocialista párttal.

Ma, négy évtized elteltével mi sem tűnik kézenfekvőbbnek. Ám a hetvenes évekig az abortusz egyházon belüli megítélése nagyon más volt, mint ma.

Természetesen senki sem gondolta, hogy a magzat ne Istentől lenne, vagy hogy az elpusztításához elégséges ok lenne a nők és férfiak „joga” a felelőtlen szexuális élethez. Ugyanakkor kevesen tartották, hogy a magzat ugyanolyan értékes lenne, mint egy már megszületett ember. A többségi álláspont az élet kezdetének nem a fogantatás pillanatát tekintette, hanem azt a pillanatot, amikor Isten a megformált testbe Ádáméhoz és Éváéhoz hasonlóan az élet lelkét leheli. Tekintve, hogy míg a magzat csak anyja testének részeként képes életben maradni, és az önálló életre már csak a megszületett gyermek képes, a legtöbben a születés pillanatát fogadták el az Isten által teremtett élet kezdeteként.

1968-ban még a híresen konzervatív Dallas Theological Seminary professzora is így írt: „Isten nem tekinti léleknek a magzatot, akármilyen előrehaladott is a fejlődése. A Törvény egyértelmű: „Ha valaki agyonüt egy embert, akárkit is, halállal lakoljon!” (3 Móz. 24:17).

A 2 Móz. 21:22–24szerint viszont a magzat elpusztítása nem halálos bűn… Ebből fakadóan tehát, szemben az anyával, a magzatot nem tekinti élő léleknek a Biblia.”

A változás, mely a hetvenes években bekövetkezett Schaeffer írása szerint a Republikánusokkal kötött egyezség, és kitartó, tudatos, és jól végzett munka eredménye. Az egyik első lépés a változás felé a“Whatever Happened to the Human Race?” című többrészes könyv, és dokumentumfilm sorozat volt, melyet maga Schaeffer írt és rendezett. Ezután következett több, az abortuszt brutális gyilkosságként bemutató film, könyv, TV- és rádióprogram. Ezek mind azt sugallták, hogy egy egyszerű törvényi tiltás megoldaná a problémát, miközben elhallgatták, hogy az abortuszt tiltó és engedélyező országokban nagyságrendileg ugyanannyi abortusz történik, és hogy a különbség csak a körülményekben, a beavatkozásokat végzők szakértelmében, és a szövődményekbe belehaló nők számában van.

Ez a kampány persze önmagában kevés lett volna a sikerhez, mivel sok befolyásos egyházi vezető továbbra sem osztotta az abortusszal kapcsolatos új nézeteket, vagy egyszerűen nem tartotta fontosnak a témát. Schaeffer visszaemlékezése szerint azonban, ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált a politikai körökben szerzett friss befolyásuk, és ahogy egyre többet mutatkoztak együtt vezető republikánus politikusokkal, más gyülekezeti pásztorok is újragondolták nézeteiket, remélve, hogy nekik is jut a szavazatokért cserébe juttatott előnyökből.

Ami a hatvanas években marginális és elszigetelt, a hetvenes években pedig újszerű és megosztó volt, a nyolcvanas évekre normává vált. Ma, már lassan négy évtizeddel később a keresztény és a „pro-life” jelzők szinte szinonimmá váltak az Egyesült Államokban, és a fiatalabb generációk abban a tudatban élnek, hogy ez mindig is így kellett, hogy legyen.

A siker ebben az értelemben elvitathatatlan. De vajon elérték-e a céljaikat azok, akik Schaefferrel együtt megkötötték az alkut, és akik az alkujuk részeként átfordították az abortusz kereszténységen belüli megítélését?

Ha azokat a keresztényeket nézzük, akik kevesebb abortuszt, és több boldog családot szerettek volna látni, nem egyértelmű az eredmény. Először Reagan, majd a két Bush, a napokban pedig Trump is egyik első intézkedésével vonta meg az amerikai segélyeket az olyan nemzetközi szervezetektől, akik az abortuszt propagálják, vagy akár tanácsadásaik során lehetőségként említik. Ugyanakkor az 1973-as legfelsőbb bírósági végzés visszavonására, – mely mindig is a mozgalom legfőbb deklarált célja volt – soha nem került sor, hiába volt, hogy a „pro-life” mozgalomhoz tartozott az elnök, a szenátus, és a képviselőház többsége is. Végül pedig:mivel a vita miatt mindenki főleg az abortusz kérdésére koncentrál, Amerika továbbra is nagyon keveset ért el a szülési szabadság, a részmunkaidős foglalkoztatás, és az ingyenes és színvonalas bölcsődei ellátás állami támogatása terén, melyek mind bizonyítottan sokkal erősebben növelik a gyermekvállalási kedvet, mint az abortusz büntetése.

Ha velük szemben azokat a keresztény vezetőket nézzük, akiket inkább a személyes érdek motivált az alku megkötésében, már kedvezőbb képet kapunk. Az ő nézőpontjukból az, hogy az abortuszt engedélyező végzést 1973 óta nem sikerült visszavonni annyit jelent, hogy a kérdéssel továbbra is lázban lehet tartani a társadalmat, választásokat lehet eldönteni, és nekik ezekben ezután is kulcsszerep jut, amiért méltán számíthatnak a republikánusok anyagi és erkölcsi megbecsülésére.

De az alku igazi nyertesei természetesen se nem a naiv, sem pedig a cinikus keresztények. Ők egyszerűen csak hagyják, hogy elvegyék tőlük a közügyekbe való beleszólás valódi lehetőségét, és hogy nap mint nap egy olyan politikai harc első sorába küldjék őket, ahol képtelenség hűen képviselni a szerető és megbocsátó Istent, és ahol egy ország másik felét teszik gyűlölt ellenségükké. Az igazi nyertesek a politikusok, évről évre több millió szavazatot zsebelnek be pusztán azzal, hogy sokat beszélnek az abortuszról, de érdemben sosem teszek ellene. Azt, hogy ez önmagában is elég, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két hónapja egy olyan ember szerezte meg az evangéliumi keresztény szavazatok 81%-át az elnökválasztáson, aki előtte nyíltan kérkedett házasságtöréseivel, és büszkén vállalja, hogy nincs szüksége Isten bocsánatára.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8712152415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

egy laikus 2017.01.26. 15:05:09

Ez egy elképesztően fontos cikk! Köszönet érte.
Régóta van egy ilyen érzésem, hogy ez a citizengo-s, meg apa, anya, gyerekek társaság teljesen kontraproduktív munkát végez.
A saját imidzsüket építik a sok jóhiszemű, bepalizott feltüzelt keresztény segítségével.
és közben szítják a gyűlöletet, a megosztottságot a társadalomban.
(Nyilván nem jön rosszul az anyagi támogatás sem amit a politika ezért az aktivizmusért meghálál.)

Halász Patrik 2017.01.26. 19:34:53

Az emberi élet egy folyamatos fejlődés a fogantatástól kezdve. Egyetlen órájára sem mondhatjuk, a magzati létet illetően sem, hogy "akkor már én voltam, de egy órával azelőtt még nem". Ez a fejlődés aköré a DNS köré szerveződik, ami egyedi minden embernél, a fogantatáskor jön létre, és biztosítja a fejlődő emberi lény időbeni önazonosságát - tehát ezért nem csak egy "folyamat" az ember, mert a DNS-e mindig ugyanaz marad és azzal ő maga is. Így tehát mindenki ember a születése után egy órával, a születése előtt egy órával és a fogantatása után egy órával is. Az emberi élet szándékos megszakítása pedig minden esetben gyilkosság, logikusan.

Halász Patrik 2017.01.26. 20:10:06

"elhallgatták, hogy az abortuszt tiltó és engedélyező országokban nagyságrendileg ugyanannyi abortusz történik" Ez a hamis vád ténynek vesz egy propagandisztikus állítást, amit semmi nem bizonyít. A hivatkozott link az Alan Guttmacher Institute "tényeihez" vezet. Ez egy, az abortuszt és a szexuális szabadosságot propagáló intézmény, amely igyekszik tudományosnak feltüntetni magát a céljai elérése érdekében. Csak sajnos soha nem tudni, éppen miben csalnak... De az biztos, hogy olyan országokban, amelyekben tiltott az abortusz nincs semmilyen megbízható adat az illegálisan mégis elkövetett abortuszok arányáról és mi sem könnyebb, mint pofátlanul blöffölni, akármilyen nagy értékeket megadva "becslésként".

Halász Patrik 2017.01.26. 22:17:24

Senki sem gondolta, "hogy az elpusztításához elégséges ok lenne a nők és férfiak „joga” a felelőtlen szexuális élethez" - írta a cikk szerzője. Aztán az amerikai Legfelsőbb Bíróság mégis ennek az opciónak adott szabad utat 1973-as döntésével. Ha ezzel nem értettek egyet keresztények, akik "nem gondolták" ezt, akkor abban mi a meglepő? Semmi. A szerző mégis úgy állítja be, mintha nem is lett volna ezzel komolyabb problémájuk, csak politikai érdekből úgy tettek. mintha... Szóval úgy rágalmazza kollektíven az amerikai protestáns keresztények vezetőit, hogy a vádja nem logikus még a saját addigi érvelése alapján sem.
Aztán pedig elmulasztja megemlíteni azt az "apróságot", hogy az USA Legfelsőbb Bíróságának a döntését csak úgy lehet felülírni, ha a törvényhozók kétharmados többséggel megváltoztatják az Alkotmányt ebben a kérdésben. Ehhez tehát még egy republikánus párti kormány önmagában nem elég ("hiába volt, hogy a „pro-life” mozgalomhoz tartozott az elnök, a szenátus, és a képviselőház többsége is"). Ja, hogy a ballib demokrata párt ragaszkodott a szélsőségesen abortuszpárti állásponthoz, amely életképes magzatoknak a szülése közben való megölését is megengedi - amit Amerikában rendszeresen gyakorolnak is "Obamáék" és "Clintonék".

Halász Patrik 2017.01.26. 22:32:33

"ahol képtelenség hűen képviselni a szerető és megbocsátó Istent" A kereszténység üzenete az, hogy "szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől"(ApCsel 2, 40). Ezzel zárta Szent Péter apostol a pünkösdi beszédét, és ezután 3 ezren megkeresztelkedtek. Igen, Isten megbocsát annak, aki megbánja a bűneit és megtér belőlük azzal, hogy hisz Jézusban.
A szerző azzal igyekszik mintegy lelkileg zsarolni a keresztényeket, hogy ha a bűnt bűnnek nevezik, akkor azzal milyen irgalmatlanok és szeretetlenek. Pedig nem. Az szeretetlen, aki a bűnt jónak hazudja, vagy igyekszik elfogadhatóként és normálisként beállítani.

Mezőföldi 2017.01.26. 23:17:03

"22 Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. 23 Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért."

Ez az igehely inkább azt mondja, hogy a magzat halála (meggyilkolása) is bűn. Hogyan lehetne máshogy értelmezni ezt? Az eredeti cikk alatt is jópáran megjegyezték, hogy át van értelmezve.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.01.27. 13:09:48

@egy laikus:

Ez a "gyűlölet" csak az ateisták, eretnekek, s a nyílt sátánisták szerint gyűlölet.

Képviselni Isten értékrendjét a valóságban persze tényleg gyűlölet: gyűlölet Sátán aknamunkája ellen.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.01.27. 13:12:40

@Halász Patrik:

Így igaz. Az abortusz minden esetben emberölés, egyetlen mentség rá a saját élet védelme, azaz az önvédelem lehet, ahogy ez érvényes megszületett emberek között is. Minden més eset elítélendő. Az abortusz mentegetése manapság ugyanúgy jellemző az álkeresztény csoportokra, mint ahogy az úgynevezett "tolerancia" a homokperverzek iránt.

Isten válasza minderre egy: ostorcsapás a sátánisták mocskos pofájába,

Tiborka57 2017.01.28. 15:26:40

A keresztyének "manipulálása" valós és élő probléma, immár a IV. század utolsó évei óta. A lehetőséget erre a "kiskorúságban tartás" adja. A Szentírás viszonylag keveset beszél arról az állapotról, mi a teendője a hatalommal kapcsolatban a keresztyénnek, amikor ő maga is részesévé válik annak. Hiszen a Biblia legutolsó könyve is jóval azelőtt keletkezett. Ezért a keresztyének többsége az egyház hivatalos tanítását követi, mely sok ilyen-olyan érdektől befolyásolva egészen hamis vagy torz üzenetet közvetít erről. Elég ha arra nézünk micsoda hamis hallgatásba burkolózik a történelmi egyházak vezetése jó része a hazai állapotokat illetően. A politikai keresztyénség fogalmát pedig ki sem merik mondani, holott a Biblia eredeti kontextusában a regnáló hatalom képviselőinek nagy többségét az "ezekkel még együtt se egyetek" 1 Kor 5,11 elhatárolódással kellene, hogy illessék. Éppen ezért egyetértek a cikkben foglaltakkal. Jézus követésének evangéliumi parancsa ugyanis nem azt teszi mérlegre, van-e reális lehetősége a keresztyéneknek az Alkotmány megváltoztatására Amerikában, hanem, hogy hirdessék azt, amit Ő igaznak és helyesnek tart. Ami ezen túl van, az gyengeség, langyos hit, melyet Ő ki fog köpni. Végezetül, történetesen ott van a könyvespolcomon a KIA által gondozott bibliaismereti kommentár, melyet a dallasi teológia tanárai írtak. Mózes 2. könyvének szerzője ebben John D. Hannah. Az angol nyelvű cikkben hivatkozott Bruce Waltke semmilyen formában nem kötődik már hozzá. A 2Móz 21,22-24 magyarázatához ma már ezt fűzi hozzá: "... a még meg nem született magzatot ez az igeszakasz éppen úgy emberi lénynek tartja, mint az anyját." Így Isten kegyelméből, aki ma kezébe veszi azt a művet, az Biblia hűen olvashatja az idevonatkozó magyarázatot.

Beer Monster 2017.02.01. 12:44:42

@Halász Patrik: Az embereket azonban nem a DNS, hanem a lelkiismerete teszi azzá, ami.
DNS-e a hangyáknak vagy bármilyen állatnak, növénynek is van.
Ez a választóvaonal, emiatt a különbség miatt szabad állatot, és nem szabad embert ölni, mégiscsak jól írta tehát a teológus, amit írt.

A többi kérdés nem hitbéli, Jézus is a lélekből születést tanította.

Halász Patrik 2017.02.02. 15:02:45

@Beer Monster: és hány éves korban alakul ki a lelkiismeret? 2 évesen? Vagy 5, vagy 15? Kinél mikor? Akkor addig megölhető, mert nem ember?

Nem.

Az emberi DNS az agy kifejlődésének az alapja, ami pedig lehetővé teszi az értelem, és vele a lelkiismeret kialakulását. Tehát az emberi DNS jelenti a lelkiismeret kialakulásának azt az alapját, ami egy-egy emberi lényben a léte kezdetétől fogva ott van mint csak rá jellemző és őt emberré tevő és meghatározó kód, program. Mivel pedig sem a lelki, sem pedig a biológiai fejlődésen belül nem lehet ésszerű határt meghúzni, az logikus, hogy attól kezdve ember az ember, hogy a fejlődését a DNS-e elkezdi irányítani.

Beer Monster 2017.02.02. 22:41:02

Tanítás nélkül nem jön létre szocializáció, példa és szeretet nélül nem jön létre lelkiismeret. Egy üvegkalitkában is kifejlődne a "DNS"-ből az emberi test, de még elméje sem tudna kialakulni (a vadonban elveszett kisgyerekek "farkasemberek" később már nem viselkednek emberszerűen, semmilyen jelét nem mutatják mindannak, amit mi emberinek ismerünk)

Beer Monster 2017.02.02. 22:46:56

@Halász Patrik: Alapjában nem értem, miért beszélsz biológiáról egy hitéleti blogon. "Test a testtől, lélek a lélektől."
De ha már minedenáron a biológiai vetület érdekes valamiért, akkor az ésszerű határ hiányából mégis miért következne "logikusan" az, hogy van határ?
(A természetben egyébként nincsenek határok, mert a kategóriákat mi emberek alkottuk meg; ember-állat, élő-élettelen, a DNS-nek is van ez az iskolás szemlélete, de a valóságban a DNS sem "a Kód", egy csomó információ nem a DNS-ben van)

Talán nem kell itt az egész újszövetség-ószövetség különbséget előhozni, meg hogy mi ellen beszélt Jézus. És azért Jézus elég egyenesen és világosan beszélt a korabeli és a későbbi ellenfeleihez illetőleg bitorlóihoz képest.

Az istenhit a morális értékről szól (pneúma), és bizony Jézusi értelemben az anya akár meg is ölhetné az újszülöttjét. Még csak nem is azért, mert nem tér erre ki. Nem volt ez példa nélküli akkoriban: A legfőbb parancsolat mégis a lélekről szól, nem az ölésről. Jézusnak nincs is több parancsolata, mert arról tanít, hogy a többi törvény a helyzettől függ.

Ne keverjük, hogy szerintünk helyes-e, meg hogy a tanítás szerint helyes-e.

Mikrobi 2017.02.09. 23:39:15

Ez tulajdonképpen egy abortuszpárti cikk. És nem hiszem, hogy az Egyház a '70-es években még nem tartotta embernek a magzatokat.

Beer Monster 2017.02.12. 11:40:14

@Mikrobi: Ki írna olyant. Szerintem abortuszpárti ember nem létezik, legfeljebb valami ámokfutó. A cikk egy társadalmi jelenségről szól, amiben szerepet játszottak különböző szempontok.

Nem volt temetés halva születésnél, még a szüléskor meghalt csecsemőt sem volt hajlandó temetni a pap.

Mikrobi 2017.02.13. 07:36:12

@Beer Monster: rengeteg ilyen van. A nők jogának tekintik a gyermekük meggyilkolását.

Beer Monster 2017.02.13. 09:42:07

@Mikrobi: Gyermekgyilkosságról nem hallottam.
A magzatot nem gyermeknek tartják, így az elvételét sem gyilkosságnak. Meg hát az nyilván nem abortuszpárti, aki a jog mellett érvel. Ennyi erővel aki a fűtést elfogadja, az környezetszennyezés-páti lenne.
A cikk ezeket firtatta a vallási nézőpontból.

Másfelől lehet érveket keresni, hogy ez nem így van.

Mikrobi 2017.02.13. 09:46:55

@Beer Monster: a gyermek az anya gyermeke a fogantatástól kezdve, csak a fejlődés állapotától függ, hogy zigótának, embriónak vagy magzatnak hívják. Éppígy teljesen mindegy, hogy egy felnőttnek vágják el a torkát, vagy magzati korban kaparják ki az édes(?!)anyjából. Ez a cikk azt firtatta, hogy az Egyház csak politikai haszonszerzés végett próbálja magát beállítani életvédőnek.

Beer Monster 2017.02.13. 11:33:39

@Mikrobi: Inkább érvre lenne szükség, mert ez egy vélemény csupán. Általában a születést tekintik gyermekáldásnak, nem a megtermékenyülést.