Kötőszó

Virtuóz hegedüléssel kezdte, azóta már énekel és táncol is koncertjein, most pedig új hangszert fedezett fel magának. Illényi Katica, a népszerű magyar zenész január 14-én, a Budapest Kongresszusi Központban ad nagykoncertet, de még előtte elárulta, mivel készül a karácsonyra, és miért is szereti azt az egészen furcsa hangszert, amihez hozzá sem szabad érni.

Szerző: Kövesdi Miklós Ha megnézzük Hilary Hahnt vagy Anne Sophie Muttert, ők mindig ünnepélyesen komoly arccal játsszák végig a műveket. Ön viszont inkább olyan, mint Janine Jansen: végig mosolyog, az arca együtt él a zenével és látszik, hogy borzasztóan élvezi, amit csinál. Jól érzem ezt, és talán ennek is köszönhető, hogy állandóan keresi az új kihívásokat a zenén belül?

Nagyon örülök, hogy ezt mondja, mert pontosan ez a cél, és tényleg ez az oka, ha esetleg az öröm kiül az ember arcára. Szerintem kétféle előadó van. Az egyik, aki azért van színpadon, hogy őt lássák és csodálják, a másik pedig, aki azért, mert egyszerűen élvezi, amit csinál, és szeretné megosztani ezt az örömet. Én az utóbbihoz tartozom hála istennek, és valóban, mindig keresek valami újat. Számomra a legfontosabb az élmény megosztása és a szórakoztatás.

Játszik komolyzenét, dzsesszt és megannyi műfajt. Szinte védjegyévé vált a különböző stílusok keverése. De van, hogy Bach hegedűversenyt énekel, vagy hegedűn játssza Liszt II. Magyar Rapszódiáját, és hegedülés közben még táncra is perdül. Tudatosan keresi a formabontó megoldásokat?

Nem, igazából egyáltalán nem. Nagyon érdekesen alakult az életem, semmi nem volt előre eltervezve, hanem sok minden érdekelt. Mindig azokat a művészeket csodáltam, akik sokoldalúak. Ilyen volt Fred Astaire például, aki amellett, hogy a világ egyik leghíresebb táncosa és színésze volt, énekelt is és kiválóan zongorázott. Ezek a művészeti ágak annyira összefüggnek egymással. A hegedülés mellett elkezdett érdekelni az éneklés. Hiszen az is egy kifejező eszköz. Aztán úgy gondoltam, hogy aki színpadra lép, annak kötelessége a testét jól koordinálni. Elkezdtem táncolni. Aztán összeadódtak ezek a hobbik, és szép lassan kötelesség lett belőlük. Igazából mindegyik művészeti ág egész embert követelne, de ez olyan, mintha az ember több nyelvet beszélne. Ami a legfontosabb, hogy ami engem szórakoztat, biztos vagyok benne, hogy az másnak is tetszeni fog. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember hall egy jó viccet, és alig várja, hogy másnak is elmesélhesse.

A folyamatos sikerek ellenére mindig kitalál valami újat. Most épp a theremint fedezte fel magának. Mit kell tudnunk erről a hangszerről?

Van egy szokásom. Minden darabot, amit játszom, meg szoktam hallgatni a Youtube-on más előadóktól. Kicsiktől, nagyoktól, jóktól, rosszaktól. Mindenből lehet tanulni, érdekel, hogy mások hogyan csinálják. Így bukkantam rá az egyik darabom kapcsán a thereminre. Először azt hittem, a hölgy énekel, mert annyira hasonlít a hangja az énekhanghoz. Aztán észrevettem, hogy olyan furcsa mozdulatokat végez a kezével. Oda volt írva, hogy theremin. Beírtam a keresőbe, mert életemben nem hallottam még erről a hangszerről. Elolvastam róla mindent. Olyan izgatott lettem, hogy egész éjjel nem aludtam. Kutatni kezdtem, hol tudnám kipróbálni. Aztán nagy nehezen találtam egy kiállítási darabot egy budapesti hangszerboltban, de azt nem adták el. Viszont Amerikából megrendelték nekem, mert Magyarországon nem lehetett kapni. Egyedül kezdtem rajta tanulni, tanár nélkül.

Sokan zenélnek ezzel a furcsa szerkezettel?

Nem, nagyon kevesen. A theremin világa kicsi, akik játszanak rajta, azok mind ismerik egymást, függetlenül attól, hogy Amerikában, Oroszországban, vagy Japánban élnek. Később találtam tanárt, jártam ki Németországba, Franciaországba mesterkurzusokra. Amit tudni kell még róla, hogy ez az egyetlen hangszer, aminek a megszólaltatáshoz sehol nem kell hozzá érni. A hangszer két végén lévő antenna között létrejövő elektromágneses mezőbe kell belehelyeznem a kezemet, úgy tudom változtatni a hangmagasságot és hangerőt. Ez egy fizikán alapuló találmány, Leon Theremin találta fel 1919-ben, tehát nincs még százéves sem. Nagyon érdekes hangszer, kicsit úgy néz ki a színpadon, mint a varázslás. Sok gyakorlást igényel, hogy az ember ebben a láthatatlan erőtérben a láthatatlan hangokat megtalálja. Egyetlen egy támpont van hozzá, a fülem.

Lehet, hogy ez banális kérdés, de előfordul, hogy arra száll egy légy, és beleszól a hangzásba?

Nagyon okos a kérdés. Volt rá példa: szabadtéren játszottam egy szép, lassú darabot, és láttam, hogy jön egy légy, és rászáll az antennára. Törtem a fejem, mit csináljak. Ha az ember megfogja az antennát, akkor nagyon éles, sikító hangot ad ki. De szerencsére a légy olyan pici volt, hogy nem befolyásolta a hangszert. Viszont egy német művésznő azt szokta csinálni, hogy szappanbuborékot fúj az antennára, és azt már érzékeli. Nagyon érdekes, hogy milyen hangot ad, ahogy közeledik a buborék az antennához.

Ön is említette, hogy kevesen játsszanak professzionális szinten thereminen. Ez felveti azt a gonosz kérdést, hogy mennyire komolyan vehető hangszer a theremin? A zenész kollégák például nem néznek furcsán önre ezért a „hóbortért”?

Azt tapasztaltam, hogy a zenész kollégák, akikkel közösen lépek fel, mind sorba állnak, hogy hadd próbálják ki. Olyan, mint egy nagy játék. A theremin-előadók egyébként mind „őrültek”, nagyon érdekes csapat. A zenészek nagy érdeklődéssel szoktak közelíteni hozzá. Viszonylag egyszerű megérteni a működését, onnantól kezdve viszont türelemjáték megtanulni. A theremin vagy megszállottan érdekel valakit, vagy teljesen hidegen hagyja. Valaki vagy mindenáron ki akarja próbálni, vagy hozzá sem nyúl.

Honnan jött az ötlet, hogy pont egy karácsonyi albumot adjon ki elsőként ezzel a hangszerrel és hogyan válogatta ki a dalokat?

A thereminnek van egy olyan hangulata, hangszíne, ami szerintem nagyon hasonlít az emberi énekhanghoz, és nagyon jól illeszkedik az áhítatos zenékhez. Kicsit éteri hangszíne van, gyönyörűen lehet rajta játszani a karácsonyi zenéket. Úgyhogy az teljesen egyértelmű volt, hogy karácsonyi lemez lesz az első. Eszembe jutott az a pillanat, amikor az ember díszíti a karácsonyfát, és arra gondol, hogy „de jó lenne valami karácsonyi zene”. Az volt a legfőbb cél, hogy minden számnak olyan legyen a hangulata, ami illeszkedik ehhez a pillanathoz. Vagy egyáltalán, az adventi időszakban legyen olyan muzsika, aminek a hangulata hozzásegíti az embereket ehhez a megemelkedett életérzéshez, legyen az egy White Christmas, vagy Ave Maria, vagy Bárdos Lajos Bölcsődala. Mindegyik kicsit más, de mindegyiknek az a lényege, hogy ezt a nyugodt, tiszta lelki hangulatot sugározza.

Sok zenész készít karácsonyi lemezeket, és lássuk be, a legtöbb mögött elsősorban anyagi megfontolás áll. Ön azonban hívő, nyilván jobban megérinti a karácsony üzenete. Mit jelent önnek a karácsony?

A karácsony természetesen Jézus születését jelenti. Katolikusok vagyunk, nálunk a családban ez teljesen természetes. A lemez készítése közben végiggondoltam, ahogy a műsorszámokat összeválogattam, hogy az embernek benne van a gyerekkorától kezdve az egész élete abban, hogy miért pont azt a számot választja. Ha lenne idő, szinte minden számról el tudnám mondani, hogy miért pont azt választottam, milyen személyes kötődésem van az egyes dalokhoz.

Tudom, hogy nehéz erről pár mondatban beszélni, de mégis, megpróbálná elmondani, mit jelent ön számára a hit, milyen formákban jelenik meg ez a mindennapjaiban, vagy akár a munkájában?

Azt hiszem, minden embernek van egy sajátos, teljesen privát istenkapcsolata. Erről talán nem is beszélünk olyan sokat. A lényeg, hogy legyen egy kapcsolat, egy köldökzsinór, ami mindig ott van az ember életében. Sokszor voltak olyan pillanatok az életemben, amikor úgy éreztem, hogy föntről fogják a kezemet. Nagyon sok olyan is volt, amit rettenetesen szerettem volna, legyen az lehetőség, vagy iskola, szakmabeli vágyak, párkapcsolat, és utólag mindig-mindig bebizonyosodott, hogy mennyire jó, hogy nem úgy történt. A Jóisten sokkal jobban tudja, neked mi a jó, és azért történt úgy, ahogy történt, mert annak így kellett lennie. Nekem nagyon szép életem volt idáig. Nem volt könnyű, nagyon sok munka van benne, de mindenért hálás vagyok. Nagyon sokat kaptam föntről. Sok zenei adottságot, jó idegrendszert hozzá, jó munkát. Jó családba születtem, nálunk sehol, se anyai, se apai ágon nem volt sehol válás. Nagyon stabil közegben nőttem föl erkölcsileg értve. Olyan helyre születtem, ahol minden adva volt ahhoz, hogy az lehessek, aki lettem. Nap mint nap hálát adok mindenért. Azt hiszem, a boldogság lényege, hogy az ember észrevegye azt a sok jót, amit kap. És nagyon fontos ez a folyamatos istenkapcsolat. Ha van, akkor az ember mindig biztonságban érezheti magát. Még akkor is, ha éppen minden összeomlani látszik körülötte.