Luther és a zsidók

Párhuzamos emlékművek Wittenbergben

2016. december 12. - KötőSzó

Úgy voltam ezzel, mint a kínos családi történetekkel. Tudtam, de sosem beszéltünk róla. Tudtam, hogy élete végén, mikor már, tudjátok, na. Szóval, akkor írt kellemetlen dolgokat Luther a zsidókról, de kezdetben, meg alapvetően azért ő sem gondolta így, meg hát ilyen volt a korszellem, és különben is, mindez eltörpül ahhoz képest, amit, satöbbi, satöbbi.

Szerző: Laborczi Dóra

De basszus.

A wittenbergi Stadtkirche oldalsó homlokzatán, az egykori Jüdendstrasse felé vezető úthoz közel eső részen van egy kőfaragás 1305-ből. Ez a masszív, arcba verős korlenyomat egy kocát ábrázol, amelyet nem kismalacok, hanem zsidó gyerekek szopnak, a disznó faránál pedig egy rabbi térdel, épp a nyílásba néz. A „dombormű” felirata aranyszínű gót betűkkel: Schem Hamphoras. Önmagában értelmetlen a szöveg, az eredeti „shem ha-meforash” héber szöveg meghamisítása. Isten kimondott neve, ami a zsidók számára tilos. Ez a megalázó népi ábrázolás megtalálható a környéken sokfelé és Németország huszonöt templomának falán is.

Köztük a reformáció anyatemplomának oldalán, itt, Wittenbergben. Ez nem a vártemplom, ahová Luther a tételeket kiszögezte, hanem a városi templom, ahol Bugenhagen 1521-ben, először a világon kiszolgálta két szín alatt az Úrvacsorát, ahol Luther maga is gyakran prédikált, és ahol oltár elé vezette Bóra Katalint. Itt található Cranach híres oltárképe, amelyen a prédikáló Luther a kép középpontjában álló keresztre mutat.

És itt áll a sejtszintig lutheránus ember, ennek a templomnak az oldalában, egyszerre lelkes és szégyenkezik.

Eddig nem gondoltam, hogy létezik olyan hely, ahol sosem jártam, mégis ennyire fontos nekem. Abban az eufóriában töltöttem itt egy napot, hogy nagyszerű és remek dolgok kohója volt ez a város, ezek az utcák, ezek az épületek, köztük a szállásom, amelyik az az egyetemi épület, ahol egykor Luther is tanított.

Benne vagyok a sűrűjében, rezonálok a lényegre, hogy a reformáció nem egy pillanat volt, nem a kalapács koppanása a templomkapun. Elkap a flow, itt vagyok a kellős közepén, egész közel vagyok, megérinthetem, becsatlakozhatok, itt Melanchthon görnyed a könyvei fölé, amott Bóra Katalin sürög-forog – már hajnali négy óta talpon van –, miközben Luther a leveleit írja. Itt Faust lakott, amott Agricola, és a helyiek még azt is tudják, kiről formázta Shakespeare Hamletet.

Egy darabig lubickolhatok ebben az eufóriában, de aztán az idegenvezetőnk egyszer csak felmutat.

Magasan van, de nem lehet eltéveszteni: ott a disznó, a gyerekek, a rabbi. Ott az istenkáromlás, ezen a templomon.

Összefolynak a szavai, nehezen tudok figyelni. Arról beszél, hogy ez itt van 700 éve. Arról is mond valamit, hogy kezdetben Luther nem volt javíthatatlanul zsidóellenes, és idéz 1523-ban megjelent, kereszténység eredetét tárgyaló írásából: „Jézus Krisztus zsidónak született." Luther aztán, missziós buzgalomból a zsidókat arra a vallásara akarta áttéríteni, melyet ő éveken át keresett. Azt akarta, hogy a zsidók az ő hitét fogadják el és vallják meg.

Ám az áttérítési kísérlet eredménytelen maradt, és az öregedő reformátor megírja A zsidókról és hazugságaikról című vállalhatatlan szövegét. Egyháztörténészek később hangsúlyozzák (például Csepregi Zoltán, ebben az előadásban), hogy Luther zsidóellenessége ugyanakkor az áttérítések sikertelensége mellett elsősorban középkori antiszemita felfogásból fakad, ennek az írásának a kétharmadát egy korabeli zsidóellenes szövegből vette át, és személyes tapasztalatai zsidókkal nem voltak. Mindezzel együtt antiszemitának kell tekintenünk.

Tagadhatatlan – tudjuk meg idegenvezetőnktől , hogy Luther zsidóellenes felfogása és írásai mindezeket megerősítették, sőt, közvetlenül inspirálták a németországi antiszemitizmust és a következő évszázadokban többször is ennek az ideológiának az alapjaként használták. 

Miközben beszél, elnehezül a levegő, és nem csak az éles hidegtől húzzuk össze magunkat egészen kicsire. Mikor felnézek, szembetűnik a templom oldalára fújt „no nazis” grafitti-felirat. Nem tudom, ki fújta oda és vajon tisztában volt-e a kontextussal, de roppant hálás vagyok neki, hogy ezzel a kortárs népművészeti alkotással ily módon reagált egy hétszáz évvel ezelőttire, és az idesűrűsödött történelem kellős közepén lehetőséget ad arra, hogy levegőt vegyek.

dsc_1713_2.JPG

De hogyan lehet mindezt feldolgozni? Milyen válaszokat adhat egy közösség, ez a város minderre? – mutat a templom falán éktelenkedő szégyen, a „Judensau” felé az idegenvezető.

Majd a templom oldalánál elhelyezett alig észrevehető, földbe rakott emlékműhöz vezet bennünket. Négy bekeretezett rézlap előtt állunk, melyeket szétfeszít valamilyen alulról feltörni készülő anyag, ami a repedéseken át feltüremkedik.

„Hiába próbáltuk eltakarni, a gyűlölet utat követel magának és felszínre tör” – magyarázza Wieland Schmiedel német kortárs képzőművész 1988-ban (a harmadik birodalom 1938-ban kezdődő zsidó pogromjának ötvenedik évfordulójára) készített emlékművének értelmét az idegenvezető. A négy járólapot ez a mondat keretezi (a német szöveg szabad fordításban):

Isten valódi (eredeti) neve, a befeketített Schem Ha Mphoras, melyet a zsidók jóval a keresztények előtt, mint kimondhatatlan szentséget tiszteltek, hatmillió zsidóval együtt meghalt a kereszt jele alatt.

(Az eredeti szöveg: „Gottes eigentlicher Name, der geschmähte Schem-Ha-Mphoras, den die Juden vor den Christen fast unsagbar heilig hielten, starb in sechs Millionen Juden unter einem Kreuzzeichen.“)

Mellette pedig héber felirattal a 130. zsoltár első verse: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram.”

Nézünk lefelé, most már mögöttem piroslik a „no nazis” felirat, lábam előtt a mélység. Innen Cranach házához, majd a vártemplom kapujához megyünk, nincs sok idő helyretenni a látottakat – például, hogy meghalhat-e Isten neve egyáltalán –, de a repedések közül mégis előbújt és meg is maradt ez a történet.

A reformáció 500 éves évfordulójához közeledve nemzetközi mozgalom és aláírásgyűjtés is indult azért, hogy a történelemnek ezeket a szégyenteljes lerakódásait távolítsák el a németországi templomokról, elsősorban innen, a reformáció anyatemplomának oldaláról. A petíció írói érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartják, hogy ezek az ábrázolások még mindig meghatározhatják városok, épületek arculatát.

Noha értem ezt az indulatot, mégis felmerül, hogy nem a könnyebb, járólappal, új burkolattal elfedett út lenne ez is? Ha nem maradnak láthatóak ezek a gyalázatos emlékek, soha nem rendít meg ez a történet, soha nem kell számot vetnem bizonyos ok-okozati összefüggésekkel. 

Az elfedés nem megoldás, ahogyan az sem, ha más hibájáért, más bocsáthatatlan vétkéért mi vezekelünk és egy halott Istent aggatunk magunkra. Az emlékezés, az emlékeztetés segít. Mindezen túl pedig muszáj jobban csinálni.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr6512040029

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Laborczi Dóra: Luther és a zsidók 2016.12.12. 17:52:01

Luther zsidóellenes felfogása és írásai közvetlenül inspirálták a németországi antiszemitizmust és a következő évszázadokban többször is ennek az ideológiának az alapjaként használták.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mezőföldi 2016.12.12. 12:45:29

Nem tudom más hogy van vele, de nekem elég felháborító, hogy Luther Mártont egyesek össze akarják mosni Hitlerrel meg a III.Birodalommal. Mert már olvastam olyet is, hogy közvetetten ő a felelős a II.vh rémtetteiért. Azért mindennek van egy határa.

Mezőföldi 2016.12.12. 12:47:25

@Mezőföldi: Most ezt nem a cikkre értem, hanem az említett idegenvezetőre például.

BerkesÁkos 2016.12.12. 13:26:28

wow, köszönöm, ez reformátusként nagyon is jól esett.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2016.12.12. 21:12:35

Trendi és karakán írás.:) Ugyanez áll ez egész blogra. Örülök neki.

GMihály 2016.12.13. 00:43:46

Súlyos, okos gondoltok, jó megfogalmazásban.

Látens Inszinuáció 2016.12.13. 09:15:35

„Hiába próbáltuk eltakarni, a gyűlölet utat követel magának és felszínre tör”

Ebben a mondatban minden benne van.

tengier1 2016.12.13. 09:41:00

Sajnos vallástudományi szempontból egy borzalmas írás. Az idegenvezető szavait pedig ne vegyük készpénznek. Értem én, mit szeretett volna a poszter, egyet is értek vele, de olyan vizekre evezett, amikben járatlan (Luther élete munkássága, esetleges motivációi).

egy Hun vagyok Hunniából 2016.12.13. 10:05:37

Nem gondolom hogy zsidó gyerekek! Ha ismernéd a Jézus által elmondott Tékozló-fiuú történetét akkor még antiszemitának se gondolnád! Ostobenkó, kultúrálatlan, IQLight fap*cs* aki ráadásul észt oszt! A neki nincsből! :-D

ceatos 2016.12.13. 10:09:51

Szomorú, hogy Luther doktor életében van ilyen elem is, de az is, hogy később ezt felhasználta hitler a saját ideológiájához. Mint ahogy felhasználta az evolúciós elméleteket, Nietzsche agymenéseit és a Buddhista szvasztika jelképet is.
Nem fair, hogy Luther 500 évvel ezelőtti csúnya melléfogása miatt igyekeznek lehúzni a mai kereszténységet. Mondjuk bűntudatkeltésre, lejáratásra tökéletesen alkalmas.

dunántúli gyerek 2016.12.13. 10:32:50

Nem középkori az 'antiszemita felfogás'...

Minden nemzetét szerető ember és minden igaz keresztény ab ovo antizsidó (nem antiszemita), persze nem mindig aktív formában.

sakkosfx 2016.12.13. 11:37:39

A Magyar néppel már nem tudják elhitetni a hazugságaikat a zsidók! Már csak azok hisznek nekik akiknek érdekük fűződik hozzá! Napjaink cionista bérencei tartják nyomorban népünket! Életünket és pénzünket akarják! Kórház fejlesztés elmaradás, orvosok elűzése, és az adók is adózni fognak lassan! Svájci frank és bróker botrányokkal tarkitva a kilakoltatásokkal éljük mindennapjainkat! Rothschild nemzeti bankunk az van!

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2016.12.13. 12:07:42

Luthernek az elvitathatatlan érdemei mellett azért voltak egyéb "melléfogásai" is. Például ki akarta vetetni a Bibliából Jakab levelét, mert az nem egyezett az ő téves felfogásával, miszerint az üdvösséghez elegendő csak a hit, a cselekedetek viszont nem jelentenek a világon semmit. Hmmm...

Marcink párszor téves hite
Miatt meleg lett a pite.

Gézabiker 2016.12.13. 14:14:47

Köszönöm az írást! A Reformáció 500. évében jó lenne ezzel is foglalkozni, hiszen megújulásról van szó, vagy mi? Hogy újuljunk meg, ha közben megtűrt, elhallgatott, de nyilvánvaló bűnök és tévedések vannak? Pál egyértelműen fogalmaz a Római levélben: zsidók nélkül mi pogányok sem ismerhetnénk az URat. Egy keresztyén nem lehet antiszemita.

BrianBrian 2016.12.13. 20:28:47

Erős, őszinte, szép bejegyzés, köszönöm. Ha szabad egy pontosítást: a német szöveg szerint nem velük együtt halt meg Isten neve, hanem bennük (starb *in* sechs Millionen Juden), hiszen hithű vagy akár kitért, de a vallási hagyományt ismerő emberekként, ha nem is mondták ki, tudták a nevet, és megölték őket, elméjükben a névvel, mint a kemény szöveg írja, a kereszt jele alatt, nem kis részt keresztyének és keresztények, miközben az egyházi, azon belül is a lutheránus egyházi hierarchia, tisztelet az egyes hősöknek, buzdította de legalább is felmentette az elkövető híveit. Imponáló, ahogy mindezzel a német társadalom és az ottani egyházak szembenéznek.

Tranquillius 2016.12.23. 18:05:59

@Mezőföldi: "It is easy to see how Luther prepared the way for Hitler." Dr. William Temple, Canterbury érseke 1941, London.
pangea.blog.hu/2014/09/28/mit_brennender_sorge

Mezőföldi 2016.12.23. 22:43:43

@Tranquillius: Ez egyszerűen felháborító. Ennyi erővel egyes nagy királyaink és irodalmáraink is antiszemiták voltak, akik Hitlernek készítették elő az utat, sőt, mindenkit töröljünk ki a történelemből, aki valamely érthető okból pikírt megjegyzést tett rájuk, hogy aztán végül semmi se maradjon...a cikkíróval sem értek egyet, hogy össze kéne húzni magamat, nem voltam ott, nem éltem akkor, nem üldöztem senkit, most pedig nem bántok senkit. Akkor? Túl van tolva ez az egész, meg kellene bocsájtani végre és elengedni elmúlt generációk bűneit, nem pedig folyamatosan bűntudatot generálni és úgy létezni, annak semmi értelme.

Mezőföldi 2016.12.23. 22:46:49

@Mezőföldi: Ez kb olyan, mintha a kommunizmus alatt elkövetett bűnökért kollektíven utálnám a mostani orosz generációt, mikor semmi közük nincsen hozzá.

Mezőföldi 2016.12.23. 22:50:47

@Mezőföldi: az utálnám helyett a hibáztatnám talán helyesebb kifejezés.

Váci Programok 2017.01.10. 17:45:16

Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar !

A cikk nyugodtan bekerülhetne a "TOP100 ÁROKÁSÓK" listájára. A szezon keveredik a keszonnal. A "judaizmus", mint olyan ugyanúgy nem azonos a zsidó emberrel, mint a "keresztény" bármely pl. olasz emberrel. A "judaizmus" istene "Jahve" -a bosszúálló, szűk körének-, nem azonos Jézus Krisztus megváltónk isteni lényével ! Jézus Krisztus tanításának alappillére az "anti-judaizmus", hisz a judaisták által kisajátított "isteni protekcionizmust", Ábrahám utódainak "felsőbbrendűségét" ő maga döntötte meg és az "Új Szövetség" létrehozásával, megalapításával a fajvédő elmélettel létrehozott és körbebástyázott "Jahve"-t porba döntötte. Jahve és a kereszténység Istene antagonisztikus ellentétben állanak egymással, ugyanaz a viszony, mint Jézus és a Sátán viszonya. Aki "jahve"-t Jézus Krisztus mellé akarja emelni, az leköpi a jézusi tanítást ! Minthogy Jézus Krisztus tanítása nem "faji alapon", "faji felsőbbrendűség", "faji kiválasztottság " alapon építi fel az "EGYHÁZAT", nem zár ki magából senkit, nem kirekesztő ! A cikkben , ugyanúgy ahogy sajnálatosan korunk "politikailag korrekt" csúsztatásokra alapozott közbeszédkultúrájában ott a bibi, amikor a "judaizmust" minden fajilag zsidó emberrel azonosítja !

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu