Kötőszó

Úgy tűnik, mintha sok nyugat-európai egyház szégyellné a keresztet és a bibliai/keresztény értékeket – ezt a benyomását osztotta meg Fabiny Tamás evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség alelnöke 2016. november 4-én, a Németországi Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egyház zsinati ülésén, Magdeburgban. Sajátos kelet-közép-európai nézőpontjával komoly vitát váltott ki Németországban. A püspök a hazai helyzetet is értékelte: beszélt a kvótanépszavazásról, valamint állam és egyház viszonyáról is.

„Ezekben a hónapokban mindannyiunkat foglalkoztat Európa, azon belül pedig Európa és a keresztyénség sorsa. Úgy szeretnék ma nektek erről az egyetemes kérdésről szólni, hogy abba egyértelműen belevigyem a magam kelet-közép-európai perspektíváját.

Negyedszázaddal ezelőtt azt hittük, hogy a visszanyert szabadságban helyébe az ember méltósága kerülhet, de meg kellett tapasztalnunk Bill Lomax angol történész mondásának igazát: »A kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik«. A közelmúltban elhunyt Esterházy Péter a maga szarkazmusával így fogalmazott: »Az oroszok ugyan elmentek, de mi itt maradtunk«. Így lett Magyarország az egykori »legvidámabb barakk« a legszomorúbb szupermarket. A rendszerváltás idején szívesen használtuk azt a metaforát, hogy túl vagyunk a 40 éves pusztai vándorláson, még a Vörös tengeren is átkeltünk, de a Kánaánt nem találtuk meg.” – kezdte beszédét a püspök.

Majd így folytatta: „A csalódott emberek pedig könnyen manipulálhatók: az indulatokat könnyen egy bizonyos csoport ellen lehet fordítani. Könnyen bűnbak lesz a romából, aki úgymond nem akar dolgozni, de menekültből is, aki el akarja venni munkánkat és hagyományainkat. A menekültkvóta ügyében történt népszavazáshoz kapcsolódó kormányzati kampány egyoldalú, leegyszerűsítő üzeneteivel pontosan ilyen asszociációkat piszkált fel. Ha a migránsokról volt szó, a kormány mindig csak a terrorizmusról és az integráció lehetetlenségéről beszélt. Ez legitimálta a bevándorlókhoz való negatív hozzáállást. Az érvénytelen népszavazás eredménye reménységet kelt bennem, hogy a magyarok többsége nem idegengyűlölő és intoleráns.”

„Politikai kereszténység”

A magyarországi helyzetről szólva elmondta még, hogy a hazai vallási közösségek között „a Magyarországi Evangélikus Egyház azok közé a kevesek közé tartozik, akik ebben a kérdésben egyértelműen kritikus állásponton vannak. Felemeljük szavunkat a vallással való visszaéléssel szemben, ha kritikusan »politikai kereszténységről« beszélünk” – mondta.

A politikai keresztyénséget Fabiny Tamás olyan jelenségnek látja, „melyben összefonódik a politikai és a vélt egyházi érdek. Amennyiben ez az erő hatalomra kerül, szinte hatalomra kerül, szinte természetessé válik a paternalista egyházpolitika. Ebben az esetben az egyházak – főleg, ha addig elnyomva vagy félreállítva érezték magukat – talán észre sem veszik, mennyire kokettálnak politikai pártokkal.

Amikor ráadásul hiányzik egy átlátható, és parlamenti ciklusokon átívelő egyházfinanszírozási rendszer, akkor még nagyobb a kísértés arra, hogy az egyház anyagi érdekeltségből is lepaktáljon a hatalommal, a politikai erő pedig tenyeréből etesse az egyházakat. Cserébe pedig azt várja el a keresztyénektől, hogy társadalmi vagy akár politikai események kísérő liturgiáját szolgáltassa. Mondanom sem kell, mennyire méltatlan az egyházakhoz ez a biodíszlet szerep.

Ebben a helyzetben az evangélikus egyháznak fontos szerepe van, ahol például a két birodalomról szóló tanítás különleges szerepet játszhat. Ehhez hozzátartoznak a kritikus kérdések is. Megragadjuk a lehetőséget arra, hogy kommunikáljuk a nyilvánosság felé Krisztus szeretetének üzenetét és a keresztény szolidaritást, még a politikusokkal való párbeszédben is.”

Mi a helyzet Nyugaton?

Fabiny a Lutheránus Világszövetség alelnökeként komoly kritikát fogalmazott meg a nyugati egyházakkal szemben is: „Sajnos azt tapasztalom, hogy a nyugati keresztyénség sem igazán őrzi a jézusi radikalitást. Amit H. Richard Niebuhr az amerikai social gospelről és a magát liberálisnak mondott teológia vadhajtásairól ír, az alighanem érvényes számos nyugat-európai egyházi megnyilvánulásra is: »Egy harag nélküli Isten a bűn nélküli embereket bevitte az ítélet nélküli országába egy kereszt nélküli Krisztus szolgálata által«. Az európai keresztyénségnek – akárcsak Luther korában – ma is választania kell a theologia crucis (kereszt teológiája) és a theologia gloriae (dicsőség teológiája) között. 

Gazdag országok gazdag egyházai mintha szégyellnék a keresztet, és általában a hagyományos biblikus-keresztyén értékeket. Talán kisebbrendűségi érzésből fakad az az örök kompenzálási szándék, amely – a rossz tapasztalatok birtokában is – azt hangoztatja, hogy a nagykorú embert nem szabad misszionálni, amely kínosan ügyel arra, hogy a keresztyén jelképek nyilvános használata nehogy sértse a más vallásúak vagy a nem-hívők érzékenységét. Ezért találkozunk azokkal a bizarr példákkal, hogy a hívők leteszik régi és megszentelt jelképeiket: lekerül a kereszt a nyakból, sőt adott esetben a templom tornyából is, egy-egy város főterén karácsonykor nem ajánlatos karácsonyfát állítani. A vallási semlegesség erőltetése egyrészt arctalanná tesz, másrészt az európai gyökerektől való elszakadást segíti elő.

Mi, magyarok az említett negyven évben egyebek mellett azt éltük át, hogy karácsonyról csak mint a szeretet ünnepéről, húsvétról mint tavaszi ünnepről volt ildomos beszélni, s a klerikálisnak minősített Mikulásból könnyen egy szovjet importú Télapó lett. Ne csodálkozzatok, hogy akik egykor ösztönösen menekültek a keleti Gyed Maróztól, azok ma könnyen elfogadják, hogy áldott karácsony helyett »season’s greeting«-et lehet csak kívánni… Egykor az antiklerikalizmus, ma a patikamérlegre helyezett politikai korrektség jegyében.

Ha helyes a meglátásom, és Európa – mind keleti, mind nyugati felében – elszakadt a jézusi tanítás radikalitásától, akkor alighanem érvényes ez a megállapításom is: Szükség van újra az egykori álomban megfogalmazott segélykérés meghallására: »Siess segítségünkre!« (ApCsel 16,9). A Charta Oecumenica szavaival újra lelket kell adni Európának.”

Hitvallási bátorság vagy probléma elkerülés?

Fabiny Tamás szavaira a Németországi Protestáns Egyház (EKD) tartományi püspöke megszólítva érezte magát, és válaszolt. Heinrich Bedford-Strohm Jeruzsálemben, a Templomhegyen tett látogatásakor letette püspöki keresztjét, ami miatt sokan kritikával illették. A zsinaton azonban igyekezett döntését megvédeni. Az EKD és a Német Katolikus Püspöki Konferencia delegációja október közepén járt közös zarándoklaton Izraelben. A muszlim Szikladómban és a zsidó Siratófalnál is arra kérte őket az ottani biztonsági szolgálat, hogy vegyék le keresztjeiket – mondta Bedford-Strohm november 6-án Magdeburgban, az őt kérdező újságírók előtt. A hangulat azokban a napokban egyébként is feszült volt a zsidó lombsátor ünnep miatt. Épp ezért, egy vallás képviselőjeként az volt a feladata, hogy békét hozzon. Ezért úgy döntött, hogy leveszi püspöki keresztjét. Ennek azonban semmi köze a hitvallásos bátorsághoz – vélte Bedford-Strohm.

„Hitemet, amelyért lelkesedem, nem kell azzal hirdetnem, hogy egy keresztet veszek a nyakamba” – mondta a bajor püspök, aki kritizálta a médiát azért, mert ezt az eseményt arra használták fel, hogy egyfajta kultúrharcot indítsanak az iszlám kipellengérezésére. Bedford-Strohm szerint a tudósításokból az is kimaradt, hogy a zsidó vezetők is arra kérték őket, hogy ne viseljenek a Siratófalnál püspöki keresztet.

A menekültekkel kapcsolatban a püspök azt is elmondta, hogy elfogadhatatlan és harcolni kell az ellen, hogy a menekülteket szállásaikon zaklassák. Egyben kritikát gyakorolt ismét a német Alternative für Deutschland (AfD) párttal szemben, amely szerinte nem homogén párt és radikális kijelentéseik is vannak: „Az emberi hidegségnek nem szabad az egész vitát alapvetően meghatároznia. A bajban lévő emberek mellett állni bibliai kötelesség. Az interneten is szigorúbb kommentálási szabályozást kellene bevezetni szerinte, mert a gyűlöletbeszéd ott is sérti az emberi méltóságot. Véleménye szerint az sem elfogadható, ha a lelkészek idegengyűlölő állásponton vannak. Ezt személyes beszélgetéssel kell elrendezni, de eddig szerencsére Bedford-Strohm nem értesült arról, hogy lennének ilyen lelki vezetők.

Fabiny Tamás teljes beszéde, melynek címe Szolidáris Európa – evangélikus impulzusok, itt olvasható.