A legszemélyesebb közügy

Jót tesz-e az egyháznak a keresztényüldözés elleni államtitkárság?

2016. szeptember 12. - KötőSzó

Lehet, hogy ezek a felülről irányított intézkedések megtámogatják egy kereszténység által valamikor régen lefektetett alapra ráépített Európa konzerválási kísérletét, de az Isten közöttünk megvalósuló országát biztosan nem.

Szerző: Kovács Viktor

Még mindig tartja magát az emberek fejében az a téves elképzelés, hogy a hit magánügy. ​

Aki csak egy kicsit is érintett a kérdésben, az tudja, hogy bár a hit nagyon személyes dolog, de nem magánügy, mert nem az enyém, hanem kaptam, és azért van, hogy továbbadjam.

Ha valaki elhiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki azért jött, hogy utat készítsen és mutasson az Istenhez, azáltal, hogy minden akadályt elhárít Teremtő és teremtmény között, és vezetni akar ezen az úton, és ráadásul mindezt végtelen szeretetéből teszi (ez a definíciója a kereszténynek), az tudja, hogy mindez nem maradhat rejtve. Akit az Isten szeretete megszólít, annak ezt tovább kell adnia másoknak is. Ezért – a keresztény emberek által – a hit mindig is része lesz a közéletnek, alulról szerveződve az egyén vagy akár egy közösség, csoport szintjén is.

Nemrég látott napvilágot a hír, hogy keresztényüldözés elleni (helyettes) államtitkárság alakul, a Közel-Keleten zajló események miatt, egy számomra elképzelhetetlenül nagy összegből. Ez a megalakulás újabb löketet adhat annak az elképzelésnek, miszerint ma Magyarország a keresztény Európát képviselő keresztény ország. Ez az intézkedés is beleillik abba a sorba, ami ez előbb említett állítás központi deklarálását szolgálja. A sorba, amelynek elemei a vasárnapi zárvatartás, vagy a kötelező hit- és erkölcstan oktatás is.

Úgy tűnik, hogy a hit bekerült a közéletbe, ahogyan azt a posztom elején felvázoltam. Pedig nem. Egy ideologikus gondolatkör került bele a politikába. És a kettő nagyon nem ugyanaz. Ugyanis nem Krisztus Istenhez vezető szeretetének üzenete hangzik újra és újra, a tapasztalatokra épülő hit nyomán, hanem egy casus belli formálódott meg öncélú változtatásokra és irányvonalakra. És a kettő nagyon nem ugyanaz.

Ugyanis lehet, hogy ezek a felülről irányított intézkedések megtámogatják egy kereszténység által (valamikor régen) lefektetett alapra ráépített Európa konzerválási kísérletét, de az Isten közöttünk megvalósuló országát biztosan nem.

Ez a két folyamat nem ugyanaz. Mármint az Isten országának hirdetése és terjedése, valamint egy kultúrkör és egy hozzá kapcsolódóan vélt vagy valós életstílus védelme. A vasárnapi zárvatartás mögül mindenki kihátrált, mert nem volt társadalmi támogatottsága (sem eredménye), a hit- és erkölcstant a pedagógusok és diákok nagy része is utálja (nem is feltétlenül a tartalom, inkább a bevezetés módszere miatt). Most pedig azt látják az emberek, hogy van egy hatalmas összeg, ami eltűnik egy olyan cél érdekében, amihez – sokak szerint – semmi közünk sincsen, de legalábbis van nagyobb bajunk idehaza.

És hogy én, mint lelkész, örülök-e ezeknek az intézkedéseknek, például a hit- és erkölcstannak? Persze, hogy örülök, hiszen olyan gyermeket tudok megszólítani a krisztusi üzenettel, akiket addig nem tudtam volna elérni. Miközben – mivel a bevezetés mindenféle érdemi egyházi egyeztetés nélkül történt – az órák rendes megtartása sokszor kivitelezhetetlen tanterem, hitoktató, kompetens ügyintézés híján. Olyan sok és annyi plusz teher jár az órákkal, hogy mi lelkészek (és hitoktatók), jóformán beledöglünk, és nem jut elég (vagy semmi!) időnk a szerteágazó gyülekezeti és egyházi munka többi területére.

​És hogy örülök-e a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságnak? Ha akár csak egy élettel többet is megment ez a dolog bárhol a világon, akkor igen. De kérdés az, hogy mennyire tesz jót az egyháznak (ezalatt az összes felekezetet értem), hogy nevükben és elvileg az ő érdekükben rengeteg pénz megy el egy olyan dologra, amit nem ők adtak és nem ők kértek.

A szerzőről

Kovács Viktor (1985) - ajkai evangélikus lelkész, fő érdeklődési köre a gyakorlati teológia és az egyházi könnyűzene. Blogja, ahol a fenti írás teljes terjedelmében megtalálható: evlelkesz.weebly.com

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr6311690609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

fortin2 2016.09.12. 09:47:08

Mire ez a finomkodás? A kormány szerencsétlen, tragikus fenyegettetésben élő keresztény testvéreink nyomorúságát kihasználta egy értelmetlen PR akcióra, amihez a magukat kereszténynek tartó egyházak asszisztálnak. Ezen túl nem kell erről semmit se mondani, csak szégyenkezni és imádkozni bűnbocsánatért.

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2016.09.12. 13:16:53

magánügy-e a hit? számomra a legnagyobb mértékben igen! ahogyan a gyermekvállalás is, vagy a hazaszeretet. ilyesmit nem lehet, nem szabad erőltetni, mert mindig visszafelé sül el. diktál-e hitem cselekedeteket? hát persze, különben halott lenne. de csak azokkal szemben gyakorolhatom, akik ezt szívesen fogadják, így nem sérül sem az ő, sem az én magánszférám, amit Isten ajándékaként élek meg, mint protestáns keresztyén.