Kötőszó

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) Játszva megelőzni elnevezésű játszótérprogramja azzal a céllal jött létre 1998-ban, hogy a lakótelepeken élő gyerekek se nélkülözzék a szabad mozgásnak és a közösség megtartó erejének jótékony hatásait. A szabadidős, a kulturális és a gyermekvédelmi infrastruktúra hiányainak pótlása mellett az MMSZ olyan játszótereket és játszóházakat hozott létre, ahol a gyerekek és szüleik hasznosan, kulturált körülmények között, a korosztályos igényeknek megfelelően tölthetik el szabadidejüket.

Szerző: Laborczi Dóra

Az egész évben nyitva tartó játszótereken szociális munkások, önkéntesek, változatos programok és játékok, rossz időben pedig benti játszóház és foglalkoztató várja a betérőket – érezhetően – nagy szeretettel.

Egy forró nyári napon keveredünk el az MMSZ Lajos utcai játszóterére. Ennek eredményeként minden, amit eddig a játszóterekről gondoltam, új megvilágításba kerül: mi van, ha ezek a terek lehetőséget adnak arra is, hogy egy gyakran elveszettként emlegetett közösségi élmény más, 21. századi formában újraéledjen?

Letűntnek hitt világ elevenedik meg, ahogy ide betérünk, ahol a szülők közösen nevelik a gyerekeket, és a felnőttek nyugodtan beszélgethetnek, merhetik magukat jól érezni, mert tudják, hogy mindenki figyel mindenkire, a nagyobbak a kisebbekre, a kisebbek aztán a még kisebbekre, mert ezt tanulták meg a nagyobbaktól.

Úgy tűnik azonban, hogy mindez nem alakul ki magától, kellenek az olyan indikátorok, mint a Máltai Szeretetszolgálat, amely hasonló felismerésből indította el a programot.

„1998-ban kezdtük, ez a játszótér pedig 2001-ben nyitotta meg kapuit azért, hogy a környéken élő, hátrányos helyzetű és nem hátrányos helyzetű gyerekeket összefogja, és olyan lehetőséget, élménygazdag programokat biztosítson számukra, amelyek révén színesebb lehet az életük. És nem utolsósorban megtanulják, hogy egy közösség attól lesz igazán gazdag, hogy a tagjai is sokfélék” – tudom meg Kriványi-Zságer Annától, a játszótér szociális munkás munkatársától. 

Játék közben sok minden kiderül

„A társadalmi különbségek itt ugyan nem jönnek elő nagyon erősen, de vannak olyan játszóterek, ahol ez valós probléma. Játék közben nagyon sok minden kiderül. Nem olyanok vagyunk, mint egy gyerekvédelmi intézmény: itt jobban megnyílnak a gyerekek, és kiderülhet, hogy miben szenvednek hiányt, legyen szó akár tárgyi hiányosságokról vagy családi problémákról. Nagy előny, hogy ismerjük a szülőket is, és személyre szabott segítséget nyújthatunk – adományokból ruhákat, babakocsit, babahordozót tudunk adni a családoknak. Ha pedig lelki segítségre van szükség, abban tudunk nekik segíteni, hogy milyen szakemberhez fordulhatnak. De jártak ide pszichológushallgatók, akik a gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt foglalkoztak” – mondja Anna.

A megelőzés pedig azt jelenti, hogy senkit nem engednek elkallódni. „Vannak olyan gyerekek, akiket reggel leküldenek a szülők, mert például ilyenkor nyáron nem tudnak gyermekfelügyeletet fizetni. De tudják, hogy itt figyelünk mindenkire. Ha pedig előkerül valamilyen problémás eset, megpróbálunk a családdal kapcsolatba lépni és kideríteni, mi lehet a háttérben” – fűzi tovább a beszélgetés fonalát Anna, akihez mindeközben sorban érkeznek a szülők és a gyerekek egy-egy jó szóért, ölelésért.

Így lép hozzánk a kiskamasz Lina is, aki itt nőtt fel, de mindennap visszajár – ma már segíteni. A kisebbeket beteszi a hintába, homokozójátékokat ad nekik, vagy labdázik velük. „Jár ide egy vak anyuka, akinek a kisfia lát, rá is szoktam vigyázni, gyakran haza is kísérjük őket” – mondja.

Strandolás helyett is ide jönnek

„Három gyerekem van, tíz éve járunk ide, nagyon szeretjük az ittenieket, a máltaiakat és az ide járó családokat is. Abszolút baráti a viszonyunk, föl szoktak hívni, ha van valamilyen program, vagy ha kirándulást szerveznek. Amíg a gyerekek játszanak, mi is tudunk beszélgetni, társasozni, szórakozni. Van Mikulás és farsang, adventkor koszorúkészítés, minden héten kézműves-foglalkozás. Sokat számít, hogy a játszótér el van kerítve, és nagyon rendben tartják, és az is, hogy minden program ingyenes. Most azért jöttünk, hogy kicsit lehűljünk” – mondja Adrienn, az egyik közeli panelház lakója, miközben a párakapura mutat, ahol kicsi és nagy gyerekek tucatja pancsol éppen.

„Nem mindenki engedheti meg magának, hogy strandra menjen, főként a sokgyerekesek, ezért nagyon jó ilyenkor nyáron ez a párakapu. Sokan eleve úgy jönnek, hogy hoznak fürdőruhát, törülközőt, és tudnak pancsolni kicsit” – mondja a tizenhét éves Laura, aki nyári munkát végez itt a játszótéren.  

Minden érdekes, minden közös

A közösségteremtés mellett az elfogadás és az integráció is szempont volt a program indításakor, és azóta is az. Mivel a játszóterek minden szolgáltatása ingyenes, az adott lakóközösség minden tagja igénybe veheti. A játékokat bárki használhatja, nem győzünk válogatni a kismotorok, labdák és homokozóeszközök között. A gyerekek, a legkisebbek is érzik, értik ezt: hiszti nélkül megy a cserebere, minden érdekes, minden közös. De a játszótér, a közösség hangulatát alapvetően meghatározza, hogy van itt egy hozzáértő felnőtt ember, akihez lehet szólni.

„Kedveltek az állandó foglalkozások is: a munkatársak közül mindenki az ő érdeklődési köréhez közel álló programokat szervez – valaki sportfoglalkozást, valaki beszélgetős alkalmakat szülőknek, valaki kézműveskedik. A foglalkozás nélküli napokon pedig tehermentesítést jelentünk a szülőknek. Ha lejön egy anyuka három-négy gyerekkel, eljátszunk velük mi vagy az önkénteseink. Ez nem azt jelenti, hogy a szülők ne figyelnének a gyerekekre, de így nem kell négyfelé szakadniuk” – mondja Anna.

„Nagyon jó, hogy van víz, van WC és pelenkázó. Ha pedig esik, be lehet húzódni, vannak könyvek, játékok, minden van, nem kell hozni semmit. Ha netán baleset történik, van kihez fordulni, tényleg nagyon kedvesek, a múltkor például valamelyik munkatárs a saját fagyasztott brokkoliját vette elő, mikor az egyik kisfiú beütötte a fejét” – tudom meg Adrienntől.

Laura még csak pár hete van itt, de a gyerekekkel, anyukákkal való foglalkozás számára is óriási tapasztalat: „Megtanultam például, hogyan kell ellátni egy kisbabát, ez később biztosan hasznos tudás lesz.”

Többrétegű szociális munka

Amint a kislányom a motorokat hozza-viszi, kedvesen segít neki a játszótér egyik közhasznú foglalkoztatott munkatársa, Péter. Korábban munkanélküli volt, majd az MMSZ Moszkva téri nappali melegedőjében dolgozott, innen került a játszótérre, ahol rendet rak a gyerekek után, és kisebb karbantartási munkákat végez. 

„A közhasznú foglalkoztatottak számára is – akik általában korábbi hajléktalanok közül kerülnek ki – hasznos, hogy gyerekekkel vannak, különböző emberekkel, családokkal töltik itt az idejüket, és nem utolsósorban ők is segítenek nekik” – tudom meg Kriványi-Zságer Annától.

A játszóterek nyáridőben hét órakor, télen hatkor zárnak. Bár még tart a forróság, a párakapu alatti pocsolya sem száradt fel, lassan menni kell: Anna kikapcsolja a kis irodában a számítógépet, bekapcsolja a riasztót, és bezárja a kapukat. Péter sorba rendezi a kismotorokat, lesepri a járdát, hogy holnap is rendezett környezet, sok új élmény várja a családokat.

Fotók: Kiss Tamás

A cikk a 2015. augusztus 2-i Evangélikus életben jelent meg.