Hetven évvel ezelőtt történt, mégsem lehet feledni. A teljes bizonytalanságba küldött, bevagonírozott magyarországi németek még az utolsó pillanatban is imára kulcsolták kezüket és a magyar Himnuszt énekelték az osztrák–magyar határnál. Bár itt kellett hagyniuk házaikat, dúsan termő földjeiket, állataikat és nem tudták, hová tartanak, hogyan lesz tovább az életük, mégis Istenbe vetett bizalmuk és reménységük éltette őket. 2016. április közepén, hetven évvel a szomorú események után, egykori elűzöttek vagy leszármazottjaik gyűltek össze emlékezni és emlékeztetni Ágfalván. Riport.
Szerző: Horváth-Bolla Zsuzsanna | Forrás: evangelikus.hu
A második világháború után nem csak Magyarországon, hanem a környező országokban is kollektív felelősség alá vonták a német lakosságot. Ennek következménye a lakosság Németországba való kitelepítése lett. 1946. április közepén két szerelvénnyel telepítettek ki Németországba ágfalvaikat. 14-én kezdték bevagonírozni a családokat. A kitelepítés alapja az 1941-es összeírás volt. Akik akkor német anyanyelvűnek, vagy német nemzetiségűnek vallották magukat, azokat kitelepítették.
„1946 áprilisában Ágfalvát teljesen lezárták, onnan se ki, se be nem lehetett menni – magyarázza a szomorú eseményeket Csoltói József, aki kutatásokat végez. – A családoknak csupán öt napjuk volt arra, hogy a kitelepítés alóli mentességüket igazolják. Két százalékuk maradhatott itthon, többségük bányászok, akiket mentesítettek az utazás alól. A többieket Németországba, Stuttgart környékére telepítették ki. Ágfalváról Schefflenzbe, Bánfalváról Mosbach, Schwäbisch Gmünd területére vitték az embereket. Amikor bevagonírozták az embereket, nem tudták, hogy Ausztriát elhagyva, az amerikai vagy az orosz zónába viszik-e őket. Általános volt, hogy a kitelepítés első évében az amerikai, míg később az orosz zónába vitték ki az embereket.”…
Alfred Schwenk 13 évesen élte át a kitelepítést
…Titkos polgármesterük Gritsch Mátyás volt, aki élénken segítette a többieket abban, hogy a kapcsolatok megmaradjanak. A nagymamája ágfalvai volt, őt kitelepítették, a család többi tagja azonban itt maradt.
„Az őseim 1560-ban érkeztek ide Ágfalvára és innen aztán a testvérek szétszéledtek: Ágfalván, Bánfalván és Harkán éltek – sorolja. – A nagyapám az első világháborúban elesett. Ezután a nagymamám a keresztapámmal, a testvérével lakott együtt. A kitelepítéskor édesapám a villanytelepen dolgozott, ezért nem vagoníroztak be minket, de az ő testvéreit szintén kitelepítették Németországba.”
Gritsch Mátyás azonban nem csak a kapcsolatok ápolásáról híres. Ha valaki mond neki egy környékbeli nevet, ő azonnal tudja, kivel állhat az illető rokonságban. Felgöngyölítette ugyanis a rokoni szálakat.
A teljes riport, megannyi videóval és személyes történettel az evangelikus.hu-n olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
