Kötőszó

Ételadományozó ládát avattak vasárnap a szegedi evangélikus templomnál. A Kazinczy utcai szekrény hamar megtelt, de mint megtudtuk, az elmúlt három napban már jó párszor kiürítették és újratöltötték. Az előzményekről, a tapasztalatokról és az adományozási szokásokról Cserháti Sándor evangélikus lelkészt kérdeztük.

Szerző: Kézdi Beáta 

Mi az elmúlt pár nap tapasztalata Szegeden?

Már többször kiürült az elmúlt három napban a láda. Sokan használják, tényleg hasznos, és a legfontosabb, hogy van mögötte olyan adományozó réteg, aki feltölti. Az első láda a római katolikus templom kertjében jó példa volt, és jól működik a mai napig. Vannak olyanok, akik kiveszik és eladják az adományokat, ezt a rizikót bevállaltuk, hiszen nem ez az általános hozzáállás.

Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen ebben az akcióban?

Az Ételt adok - Ételt kapok Szeged csoport keresett meg engem augusztus végén, miután a nyáron többekkel ismeretséget kötöttem a menekülthullám idején. A presbitérium pedig egyhangúlag az akció mellé állt. Szeged műemlékileg védett részén van az evangélikus templom, de decemberben kiderült, hogy nem kell hosszadalmas engedélyeztetés, csupán egy bejelentés, és kikerülhet a láda, így hamar felpörögtek az események.

Miket lehet hozni?

Alapvetően tartós élelmiszereket, de ez évszakfüggő, hiszen most télen még a szendvicsek is elállnak a hidegben néhány napig. Bár a szendvics nem szokványos adomány,

valaki azt mondta, hogy azok az emberek, akik innen vennének ki ételt, és nem találnak, a kukákból fogják kiszedni ki a maradékokat, az pedig egyáltalán nem nevezhető biztonságosnak. Ezért örülök, hogy nem tartós ételek is vannak most a ládában és elviszik ezeket is.

Hogyan látja az adományozás kultúráját ma Magyarországon?

Nagyon sokan letudják adventkor az adományozást, mert ebben az időszakban talán könnyebben megnyílik az emberek szíve, de ennek ellenére nincs rossz véleményem az adományozási szokásokról. Persze sok a negatív hozzászólás már most az adományláda híre kapcsán, de nekem az a tapasztalatom, hogy a készségesebb emberek általában hallgatnak.

Nem szabad a kommentekből leszűrni azt, hogyan gondolkodik az ország az adományozásról. Azt gondolom, hogy az emberek többsége kész adni.

Nyilván vannak különbségek, van, aki akkor szeret adni, ha látja, hogy nem önhibájából bajba jutottnak adhat, valaki biztosítottnak akarja látni, hogy nem alkoholra megy az adománya. És van olyan, aki nem kérdezi, hogy mire megy, csak ad, és ilyen emberekből is van bőven.

Ezek szerint jó szívvel adunk?

Én azt gondolom, igen. Nem vagyunk egyformák, de a ládának köszönhetően is láttam, hogy sokan szeretnek adni. Örültem, hogy nem mi kezdeményeztük, hanem minket kerestek meg, mert azt a képet is torznak ítélem, hogy csak keresztény háttérből lehet jótékony az ember. Sokféle ember, sokféle szellemi, érzelmi, ideológiai háttérrel találkozik ebben az adományláda akcióban. És az eredmény a fontos, nem pedig az, hogy ki milyen indokból, megfontolásból jótékonykodik.

Az adományláda kifejezetten sikeres akció. Mi ennek a titka ön szerint?

Mindig problémás dolog adni, mert kialakul egyfajta aszimmetria. Az adó elégtételt érez, a kapó, meg az alávetettségét érzi, még ha önzetlenül kap, akkor is.

A tökéletes adományozás az, ha az adományozó és az adományozott is anonim. Így még a lelki adósság se jöhet létre.

 Fotó: Facebook