Kötőszó

A németországi Szász-Anhalt tartományban található Wittenberg, ahol a keresztény vallás megújítója, Luther Márton élete túlnyomó részét töltötte, és ahol életének hűséges párja, a kiugrott apácából gazdasszonnyá lett Katharina von Bora – számlatan egyéb, ház körüli teendője mellett – főzte urának és az otthonukban életvitelszerűen tanyázó népes vendég- és tanítványseregnek a sört. A Frau Luther fantázianévre keresztelt ital utolsó néhány literjéből kaptunk kóstolót a Kapucinus Kézműves Sörfőzde Százados úti éttermében.

Szerző: Illisz L. László

A hófehér, lassan roskadó hab még reszket kicsit, amikor a korsó az asztalra koppan. Apró buborékok emelkednek a mélyvörös, szűretlen italban, áttörve az élesztő messzi ködöket idéző gomolyogását. Az első korty hűsen szalad végig a nyelven, a komló hátul, a garat felé küldi az első, markánsan kesernyés, határozott üzenetet, és ugyanez az íz köszön vissza az ajkak szélén, néhány pillanattal a kóstolás után. A hab oszlik, de küldetését mindvégig betölti, egészen a legutolsó kortyig. Kívül reszkető páracseppek, belül az illat utolsó üzenete. A korsó már üres.

Haló porában is áldja meg önt a mi Istenünk, Frau Luther!

Hozzáértők szerint a szőlő termőterületének északi határa Pécs, esetleg Eger, de legfeljebb Tokaj vidéke, ennél északabbra már csak a legkitartóbbak és a legelszántabbak próbálkoznak a borkészítéssel. Ám az eredmény legalábbis kétséges.

Szerencsére vannak, akik más utakon járnak. Kassa, Brno vagy éppen Prága felé haladva feltűnően megváltozik a kultúrtáj képe, az utak mentén, oszlopokra szerelt támrendszereken magasra kúszik fel az illatos, kesernyés komló, a mi tágas Alföldünkön aranyló búza helyét pedig ezen a tájon már átveszi a hűvösebb klímán is bőven termő árpa.

Ez már a sör birodalma!

A sör legnagyobb európai mestereitől, a csehektől pedig már csak egy ugrásnyira, a németországi Szász-Anhalt tartományban található Wittenberg, ahol a keresztény vallás megújítója, Luther Márton élete túlnyomó részét töltötte, s ahol életének hűséges párja, a kiugrott apácából gazdasszonnyá lett Katharina von Bora – számlatan egyéb, ház körüli teendője mellett – főzte urának és az otthonukban életvitelszerűen tanyázó népes vendég- és tanítványseregnek a sört.

„A bor dicséretes dolog, és szó esik róla a Szentírásban (Zsolt 104,15; Tim 5,23), a sör pedig emberi hagyomány.” Luther Márton a tanítványaival az asztal mellett folytatott beszélgetései során, 1532 áprilisában mondta ezeket a szavakat. Veit Dietrich pedig nyilván azért tartotta fontosnak feljegyezni, mert a sör már akkor is a hétköznapok megbízható társa volt, olyan hagyomány, amely az ember valódi, olykor esendő, de mindenkor szerethető arcát mutatta meg.

A Magyarországi Evangélikus Egyház idén is megrendezte Balatonszárszón a Lutherfesztet, a hazai kézműves sörök őszi parádéját. Erre az alkalomra készített a Magyarhertelendi Kapucinus Kézműves Sörfőzde 1200 liternyi, 60 napig érlelt, szűretlen, lager típusú, vagyis alsóerjesztéssel készült vörös sört. Nekünk a „Frau Luther” fantázianévre keresztelt ital utolsó néhány literjéből jutott kóstoló a főzde budapesti, Százados úti sörözőjében.

Netter Dániel, a hely tulajdonosa a kóstoláskor arra hívta fel a figyelmet, hogy a markánsan kesernyés ízt a hidegkomlózás eljárásával érik el. Ez annyit jelent, hogy nem belefőzik a kétféle – Cascade és Herkules – komlót a sörbe, hanem leginkább az áztatáshoz hasonló eljárással adják hozzá. A pilseni malátához kevernek még némi karamellmalátát, amely sötétebb színnel gazdagítja a sört, az élesztő pedig teszi a dolgát: életre kelti és 4,8% alkoholtartalommal ajándékozza meg az italt és persze szerencsés fogyasztóját.

Tiszteletet parancsoló az a lelkesedés, amellyel Dániel a kézműves serfőzésről beszél. Csak ez és csak így az igazi, állítja, majd szája szegletében némi fitymáló félmosollyal emlegeti a nagyokat, köztük a Pilsner Urquellt, mint akik feláldozták a szakmát a tömegtermelés kétes értékű oltárán. Óvatosan vetem közbe, hogy a siker és a szerintem szerethető termék azért némileg őket is igazolja. Nincs apelláta, és alighanem így van ez jól; magára vessen, aki egy kézműves söröket csapoló kocsmárosnak szóba hozza a világmárkákat.

De az egyre táguló söruniverzumban éppen ez a szép! Békésen megfér egymás mellett például a csehországi Jihlavában főzött, fenséges világos sör, a sünről elnevezett Jezek vagy kapucinusék hidegkomlós Frau Lutaherje, illetve a mostanában a hazai kézműves világ egyik sztárjának számító, Róth Zoltán főzdéjében készülő és az amerikai ízvilágot idéző „Távoli Galaxis”.

„Ha a mi Urunk Istenünk meg tudja bocsátani nekem, hogy jó húsz éven át megfeszítettem és gyötörtem őt a misézéssel, akkor talán azt is a javamra írhatja, hogy néhanapján egy-egy jó nagyot hörpintettem az ő dicsőségére. Isten adja, hogy a világ ezt a saját belátása szerint értelmezze!” Így mentegetőzött 1531 novemberében az asztal mellett kvaterkázva Luther Márton, aki köztudomásúan szívesen és bőven öblítette le a házi főzdében készült sörrel a Kathe asszony által elé tálalt pecsenyének.

De kell-e egyáltalán mentegetőzni?

Hiszen jól látja a mi Urunk, hogy valójában kik vagyunk. Látja, hogy minduntalan elgyengülünk, amikor szimatoló orrunkba bekúszik az élesztő édeskés és a komló kesernyés illatának frigyéből született, zsongító üzenet, amely rabul ejti érzékeinket, s amely parancsoló szükségként megfeszíti a korsót a szájunkhoz segítő izmokat.

Élet lakik a sörben, amely a kenyér és a víz erejét lényegíti magába.

És az életet szeretni kell, mindvégig szeretni.

Megint igaza van Luthernek. Isten adja, hogy a világ ezt a saját belátása szerint értelmezze!

Fotók: Kiss Tamás