A kereszt trollja

Re: A kereszt nem jel – a svéd kereszt-botrány margójára

2015. november 04. - KötőSzó

Sokszor kiüresedett és rosszul használt a kereszt és csak díszítőelemként funkcionál? Annyi baj legyen. A hívő nem a keresztben hisz, hanem Krisztusban, nem tárgyat isteníti, hanem a személyt dicsőíti. A rosszul használt kereszt legyen a legnagyobb bajunk. Bárcsak mindenütt ott heverne, fityegne, lógna, elterülne, díszítene a kereszt, hogy rámutatva beszélhetnénk arról, aki már nincsen rajta.

Szerző: Kovács Viktor

Jelen írás válasz Bence Áron A kereszt nem jel – a svéd kereszt-botrány margójára című publicisztikájára. Az itt közölt vélemény-cikkek nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját, de fontosnak tartjuk közölni ezeket, hiszen így válhat a KötőSzó eredeti céljainak megfelelően, a nézetek sokszínűségét bemutató, valódi párbeszédet elősegítő tereppé.

Nagy örömmel olvastam Bence Áron cikkét. Nem csak azért, mert nagyon jó barátomnak tartom a szerzőt, hanem azért is, mert jó látni azt, hogy az evangélikus közéletnek nem csupán színe, de színei vannak. Hátha ezen írással kaphat egy újabb árnyalatot a paletta.

Én habzok. No nem a szám – az távol áll tőlem –, de a lelkem. És nem, nem a nyáltól, hanem attól a vihartól, ami benne van. Miért? Mert az Egyháznak (értsd: az egyetemes csupanagybetűs EGYHÁZ) abszolúte nincsen szüksége immanens botrányra.

A kereszt botrány, de transzcendens és másmilyen botrányra nincsen szükség. A féltő szeretet lehet az egyetlen motiváció a botrány okozásra és befogadásra.

Istent az atyai féltő szeretet késztette az emberiség megmentésére Krisztus által, aki ugyanettől a szeretettől hajtva verte ki a biztosítékot rendszeresen a környezetében és végül felfeszült a legnagyobb botrányhősként. Ugyanez a féltő szeretet hozta létre az Egyházat a Lélek által, hogy legyen egy csapat, aki ennek a féltő szeretetnek az üzenetét, örömhírét őrzi, alkalmazza és terjeszti. A zsiger és a fej mellett ez is jó kiindulópont lehet. Szerintem.

Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon eme motiváció mennyiben játszott szerepet akkor, amikor Eva Brunne felvetette a keresztek eltávolításának ötletét a stockholmi Tengerésztemplomból? Vajon egy püspöknek nem leginkább az Úr által rábízott közössége, népe, Egyháza sorsát, boldogságát és boldogulását kellene szem előtt tartania a Tőle tanult féltő szeretettel? Szerintem de.

Értem én, hogy a nyitottság fontos más vallások felé. És igen, sok mindent tudunk együtt és egymásért tenni, de vajon nem az-e a legnagyobb trollkodás, ha valaki szétveri ezt a törékeny vallások közötti toleranciát és ökumenét azzal, hogy saját híveit fordítja maga ellen, és pont az ellen az ügy ellen, amit képvisel? Mert a keresztek negligálásának gondolatával (akárcsak egy templomból is), pont ezt tette. Szerintem. És főleg egy olyan templom kiszúrásával, ami nem tartozik a „fennhatósága” és felelőssége alá. Főleg püspök-keresztel a nyakában. Főleg. (Megjegyzés: Eva Brunne javaslatát a Tengerésztemplom lelkésze elvetette, tehát a keresztek maradnak a templomban  a szerk.)

Egyet tudok érteni a szerzővel abban, hogy a kereszténység korrektívum. De globális. Isten korrigálta, Jézus által a kapcsolatát a tőle eltávolodott emberiséggel, hogy akik távol voltak, most közel legyenek hozzá. De vajon nem az-e a legnagyobb trollkodás, hogy meghívom a más vallású embertársam a kereszt nélküli csupasz falak közé imádkozni, és közben hiszem, hogy nincs más út az Istenhez, csakis Jézus által?

Sokszor kiüresedett és rosszul használt a kereszt és csak díszítőelemként funkcionál? Annyi baj legyen. Mert a hívő nem a keresztben hisz, hanem Krisztusban, nem tárgyat isteníti, hanem a személyt dicsőíti. A rosszul használt kereszt legyen a legnagyobb bajunk. Bárcsak mindenütt ott heverne, fityegne, lógna, elterülne, díszítene a kereszt, hogy rámutatva beszélhetnénk arról, aki már nincsen rajta.

Ha ettől troll vagyok, akkor leszek én a kereszt trollja.

Kép: innen.

A szerzőről

Kovács Viktor (1985) - evangélikus lelkész, Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen írta diplomamunkáját asszociatív pszichológiai exegézis témakörében 2011-ben. 2009-ben a Joensuui Egyetem (ma Kelet-Finnországi Egyetem) Erasmus ösztöndíjas hallgatója volt. 2013-ban Biztonságszervező felsőfokú végzettséget szerzett. Fő érdeklődési köre a gyakorlati teológia és az egyházi könnyűzene. Blogja: evlelkesz.blogspot.hu.

A bejegyzés trackback címe:

http://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr958049558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

egy laikus 2015.11.04. 12:25:40

A Jézus általi út nem a keresztben, mint kivégzőeszköz tárgyában nyilvánul meg. Hanem a mindent odaadó Szeretetben. A kereszt persze így a szimbóluma az Atya szeretetének, de nem vagyok benne biztos, hogy Jézus kereszttel a kezében fog újra eljönni.
Vajon azt fogja mondani a muszlimnak, hindunak vagy más nem kereszténynek, hogy lám-lám nem akartad meglátni ezt a jelet? Nem, irgalmasan magához öleli majd őket is és azt mondja: szerettél másokat mint saját magadat, jót tettél másokkal, tisztelted a másik embert...De jó! Ugye milyen boldog voltál ettől?
Úgy szerettem volna, hogy előbb találkozzunk...

Ildiko Biro 2015.11.04. 15:31:10

Hát, szerintem azért ez nem ilyen bonyolult - a kereszt vigasz és titok a hívőnek - királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl... Szerintem teljes tévedés a kereszt eltávolítása más vallások hívei "kedvéért" - abban reménykedünk, hogy egy ilyen ersatz, kereszttől megfosztott templom, imahely majd "vonzóbb" lesz? De kinek?

h_keldvi 2016.10.31. 20:20:56

Mert a hívő nem a keresztben hisz, hanem Krisztusban, nem tárgyat isteníti, hanem a személyt dicsőíti

Azért kíváncsi lennék, hogy hány keresztény lenne ma a világban, ha Jézus nem a kereszten halt volna meg, hanem mondjuk természetes halállal