Bóra Katalinon (Luther feleségén) kívül is van még néhány olyan nő a reformáció történetében, akik a középkor végi félhomályban rekedtek, de talán itt az idő, hogy kiemeljük őket onnan. Ismerjenek meg egy ötszáz évvel ezelőtt élt, lenyűgöző teológust és írónőt, valamint egy született reformátorfeleséget, aki sorjában három hitújító hitvese volt.
Katharina Zell, az első női reformátor
Katharina Schütz 1497-ben született Strassburgban. Szülei nagy hangsúlyt fektettek a taníttatására, folyékonyan írt és olvasott németül és értett latinul. Már a reformációt megelőzően is foglalkoztatták komoly teológiai kérdések és kritikusan tekintett a középkori egyház ellenmondásos gyakorlataira. Nem csoda, hogy fogékony volt Luther Márton tanítására, amivel – Matthias Zellnek, Strassburg lutheri elveket valló lelkipásztorának köszönhetően – már 1518-tól kezdve megismerkedett. A lelkész és az éles eszű fiatal lány kapcsolata hamar elmélyült. Össze is házasodtak, ami közfelháborodást váltott ki, hiszen az ő esetük volt az első példa arra, hogy egy pap megnősüljön. Házasságuk a kölcsönös megbecsülésen és férfi-női egyenrangúságon alapult. Ez teljesen elképzelhetetlennek tűnt egy olyan korban, ahol a társadalom egy jó feleségtől azt várta el, hogy csendben maradjon és alázatos legyen, függetlenségre pedig csak akkor tehet szert, ha megözvegyül.
Katharinát éppen egyedi írásai és személyes hite miatt tartják számon. Nyitott volt kora szellemi áramlataira, ez tükröződött cselekedeteiben és írásaiban egyaránt. Tisztában volt azzal is, hogy nőként ilyen erős személyiségjegyekkel és egyedi nézetekkel veszélybe is kerülhet. Így ír erről:
„Mit tehetek, vagy mit érhetek el én szegény nőként, akinek – sokak szerint – inkább a betegeket kellene gondoznom… Meggyőződésem, hogy ha mindenben egyetértenék a papokkal, akkor engem neveznének a legkegyesebb nőnek Németországban. Mivel azonban nem értek egyet velük, arrogánsnak és önhittnek neveznek.”
Katharina Schütz Zell
Katharina sokat írt – elsősorban az íróasztalfióknak – iratai közül később pamfletjei lettek a legismertebbek. A reformáció korában kedvelt volt ez a műfaj, hiszen gyorsan tudtak széles közönséget elérni. Sokan kritizálták őt emiatt, de mindig emlékeztette ellenfeleit, hogy sosem mulasztotta el kötelességét feleségként, hiszen mindenben a férje mellett ált. Tisztában volt saját érdemeivel és nem félt őket megmutatni. „Emiatt hívott az én kegyes férjem engem mindig az ő káplánjának, noha soha nem álltam a szószéken – ez nem szerepelt a kötelességeim sorában.” – írja.
Hangja egészen Luther Mártonig elért, aki első írásának másolatát nemcsak megkapta, de maga is nagyon elégedett volt vele. Később személyesen is találkoztak egymással.
Katharina tapasztalatai nem a reformáció korabeli nők átlagos életét tükrözték. Munkássága szokatlannak és átlagon felülinek számított. Az asszonyoknak ebben az időszakban a társadalom által előírt szabályokhoz kellett alakalmazkodniuk és ez nagyban behatárolta az életüket. Katharina azonban átlépte ezeket a korlátokat, hogy véleményét a nyilvánosság elé tárja.
Abban is különbözött más női reformerektől, hogy nem kellett erősen fenyegető ellenállással szembenéznie emiatt, hiszen férje mindenben támogatta és a családi házukban gyakran időző reformátorok is előszeretettel meghallgatták gondolatait – miután tálalta a vacsorát.
Egy született reformátorfeleség: Wibrandis Roseblatt
Wibrandis Roseblatt életét a házasságok határozták meg. 1504-ben, a németországi Säckingenben született, húszévesen pedig férjhez ment a humanista tudóshoz Ludwig Kellerhez. Sokáig azonban nem élvezhették a házaséletet, két év után Keller elhunyt. Wibrandis és első kislánya, akit szintén Wibrandisnak hívtak, magukra maradtak és Bázelbe költöztek. Kétévnyi özvegységben és szegénységben eltöltött év után figyelt fel rá Bázel híres reformátora, Johannes Oecolampadius. A lutheri tanokat hirdető prédikátort Erasmus kigúnyolta, hogy a böjti bűnbánat idején egy nála 22 évvel fiatalabb, csinos nőt vesz feleségül. Ő azonban nagyon meg volt elégedve Wibrandissal, később így írt Wolfgang Capitonak: “A feleségem pont olyan, mint amilyenre mindig is vágytam… nem perlekedik, nem fecseg, nem lopja a napot, hanem rendben tartja a háztartást.”
Wibrandis Rosenblatt
A reformációban a teológiai tanítás mellett a szociális háló kiépítése is fontos szerepet játszott. Svájcban és Németországban reformátori csoportok vették át az egyes városok vallási életének vezetését. Strassburgban az ex-dominikánus Martin Bucer és Wolfgang Capito irányították a hitéletet. Mindketten jó barátságot ápoltak a bázeli Oecolampadiussal. Ez a barátság annyira elmélyült, hogy miután 1531-ben Oecolampadius meghalt, Wibrandist (a másodjára özvegyen maradt feleséget), Wolfgang Capito vette el. Az ő felesége is épp akkortájt halt meg pestisben. Wibrandis ekkor a reformáció kellős közepén találta magát Strassburgban.
Ez a házasság nem volt könnyű: Capito depresszióban szenvedett, anyagi gondokkal küzdött, de felesége hősiesen állta a próbákat. Öt közös gyermekük és az előző házasságokból származó utódok nevelése mellett árvákat is magukhoz vettek.
A pestisjárvány azonban Strassburgot is utolérte, az öt gyerekből négy meghalt, majd Capito és Martin Bucer felesége Elisabeth is a járvány áldozatául esett. Kísérteties hasonlóságot vélhetünk felfedezni az eseményekben, ugyanis ezután Wibrandis és Martin Bucer maradtak özvegyen. Nem sok idő telt el, míg az elhunyt feleség, Elisabeth végakarata szerint összeházasodtak, hogy gyermekeiknek ne kelljen nélkülözniük. Bucer is hasonlóan dicsérő szavakkal illette Wibrandis talpraesettségét, mint elődei, bár megjegyezte, hogy új felesége nem szól rá elégszer, hiányolja az egyenes beszédet.
1546-ban V. Károly háborút indított a protestánsok ellen, ezért Martin Bucernek el kellett hagynia Németországot. Angliába költözött, ahol teológiai professzori állást kapott, mégsem érezte jól magát. Egészségügyi problémákkal küzdött és a hideg telek nagyon megviselték. Wibrandis egyedül szervezte meg az egész család Angliába költöztetését és még két éven keresztül ápolta Bucert, aki 1551-ben halt meg. Wibrandis Roseblatt még több mint tíz évig élt Bázelben, megbecsült özvegyként, mígnem ő is a pestisjárvány áldozata lett.
Bár Wibrandis soha nem tanított nyilvánosan és nem jelentek meg írásai, eltökélten támogatta a reformációt és az új tanokat hirdető férjeinek mindvégig erős hátországot biztosított.
Hogyha Bóra Katalinra és Luther Márton családi életére is kíváncsi vagy, hallgassa meg Bódi Emese előadását a reformátor feleségéről:
Szerkesztői megjegyzés
Bizonyára az olvasóknak is feltűnik a hasonlóság a cikkben szereplő két reformátor hölgy portréja között. Ennek az az oka, hogy barátunk, a Google mindkét névre ugyanazokat a képtalálatokat dobta ki. Sőt, még a Katharina Zellről és Wibrandis Rosenblattról szóló (két különböző) könyv borítóján is mintha ugyanaz a kép szerepelne. Lehet, hogy csak mi nem látjuk a különbséget vagy tényleg ennyire hasonlítottak?
Borítókép: innen
A szerzőről:
Kovács Barbara (1991) – az Evangélikus Hittudományi Egyetem végzős teológus-lelkész szakos hallgatója, diplomamunkáját A PR-kommunikáció lehetőségei az egyházban címmel írja. 2013-ban végzett a PPKE-VJK kommunikáció- és médiatudomány szakán. A 2013/2014-es tanévben ösztöndíjas volt Németországban, Erlangenben, ahol főleg gyakorlati teológiát és egyházi publicisztikát hallgatott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
